Miért nem fontos egyeseknek a béke?

A megoldás a politikusok, a végrehajtó hatalom kezében van, akiknek a nép a választások révén felhatalmazást ad bizonyos tárgykörökben való döntésekre (amivel aztán sokszor visszaélnek). A mi érdekeinket szem előtt tartva lenne kötelességük döntéseket hozni. Veszélyes helyzetekben különösen rájuk szegeződik az adott országok lakosságának és az egész világ szeme.

Oroszország négy éve, 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát. Szörnyűség. E háború ma is zajlik. Elfelejtődött az 1994 decemberében aláírt budapesti memorandum, amely szerint Ukrajna vállalta a Szovjetunióból rájuk maradt atomfegyverkészlet megsemmisítését, és hogy nem tárolnak, nem is fejlesztenek nukleáris fegyvereket. Az USA, Oroszország és az Egyesült Királyság pedig azt vállalta, hogy garantálja Ukrajna területének sérthetetlenségét, függetlenségét, szuverenitását. Csakhogy, mint tudjuk, Oroszország nem tartotta magát az írásos ígéretéhez.

A nagypolitika mindenkori szereplői miért nem érzik önmagukra nézve betartandónak az aláírt papírokban foglaltakat? Ha egyes szerződések be nem tartását elfogadottnak tartják, a legrosszabb példát mutatják. Mert ugye az átlagembert is rengeteg lépésében szerződések kötik gúzsba, kötelezik erre-arra, ám ha mi nem teszünk ezeknek eleget, rögvest kapjuk törvényekre hivatkozva a figyelmeztető jelzéseket, akár a büntetést. Bezzeg a politikusok – akiknek részben a kezükben embermilliók és országok sorsa, jövője – sokszor büntetlenül figyelmen kívül hagyhatnak bármit. E felháborító kettős mérce hatványozottan feltűnik olyan, vezető politikusok által aláírt dokumentumok semmibevétele esetén, amelyek háborús összetűzésekhez vezetnek. Putyin talán az egykori nagy birodalom álomképével kel és fekszik. Hiszen úgy döntött, mégiscsak meg akarja szerezni Ukrajna bizonyos területeit. Nem érdeke a béke. Inkább a hosszan elhúzódó háborút pártolja. E közvetve kikényszerített fegyverkezéssel, védelmi kiadásokra költekezéssel felőrli az európai országok eddigi viszonylagos jólétét, nyugalmát. Hogy ez miért jó Putyinnak, azt ő tudja igazán. Egyetlen ember döntését, vágyálmát nyögi a világ.

Putyin gyakorlatilag már 25 éve van hatalmon. Szerintem nem vezet jóra, ha bármely országban állandóan ugyanaz az egyvalaki akar bármi úton-módon vezető maradni. Ez, látjuk, igen veszélyes.

Miért jutott eszembe az orosz–ukrán háború épp most? Mert a közelgő magyarországi választásokra is rányomja bélyegét: a jelenlegi kormány valódi program helyett a háború szó hangsúlyozásával riogatva próbál szavazatokat nyerni. Mostanra fekete ruhások általi megfélemlítés és kémbotrány is tarkítja a helyzetképet. Oda-vissza megy a vádaskodás, valakik állandóan (ki)találnak valamit, amivel a másik pártot próbálják befeketíteni. Mindez elfedi a valóság fontosságát: az emberek a saját jövőjük kényelmesebbé, nyugalmasabbá, biztonságosabbá tételéről akarnak dönteni. Ebben nem segít, ha a választható pártok közül bármelyik is gyűlölködésre alapoz. A választófülkében ezt sem ártana észben tartani.