Meg lehet-e állítani a világ legerősebb csatársorát?

Mohamed Szalah a szezon végén elhagyja a Liverpoolt – jelentette be múlt héten futballklub. A 33 éves játékos 2017-ben csatlakozott a csapathoz, azóta pedig 435 alkalommal lépett pályára a Liverpool színeiben, ez idő alatt 255 gólt szerzett.

„A csatár megállapodásra jutott a Vörösökkel, melynek értelmében lezárja az Anfielden töltött kilencéves pályafutását”

– írják a közleményben.

„Szalah a megegyezéskor kifejezte azt a kívánságát is, hogy a lehető leghamarabb bejelentse ezt a hírt a szurkolóknak, hogy tiszteletből és hálából átláthatóságot biztosítson a jövőjét illetően.” A Liverpool hozzátette, hogy „mivel a szezonban még rengeteg nyitott kérdés van, Szalah teljes mértékben arra koncentrál majd, hogy a Liverpool minden sorozatban a lehető legjobb eredményt érje el.”

Mit kell tudnia az utódnak?

Elkerülhetetlen volt, hogy egy nap a Liverpoolnak le kelljen mondania Mohamed Szalah-ról, de miután a 33 éves játékos tavaly áprilisban kétéves szerződést írt alá, ez a pillanat gyorsabban elérkezett, mint várni lehetett. Egy topjátékos pótlása önmagában is nehéz, de egy rekordokat döntő klubikon, aki 435 mérkőzésen 255 gólt szerzett és 119 gólpasszt adott, már más tészta, még akkor is, ha Szalah teljesítménye jelentős visszaesést szenvedett el ebben a szezonban.

A Liverpool általában megpróbál időben alkalmazkodni a változásokhoz és a kihívásokhoz, ezért is került már a klubhoz Alexander Isak, Hugo Ekitike vagy Florian Wirtz, akik mindannyian kulcsszerepet játszhatnak majd a klubnál a következő öt évben. Ideális esetben az első kettő vállalná a gólszerzési feladatokat, az utóbbi pedig a kreativitást.

Amikor Szalah utódjának megtalálásáról van szó, két tulajdonság áll majd a Liverpool figyelmének középpontjában: a képesség, hogy az utód következetesen megnyerje az ellenfél védőjével vívott egy az egy elleni csatákat, és a sebesség. A sokoldalúság és a megfelelő kor (25 évnél fiatalabb) szintén fontos lesz, akárcsak a nagy intenzitású letámadás és a labda nélküli agresszivitás.

A Liverpool a jelenlegi szezonnak mindössze két olyan igazi szélsővel vágott neki, akit a kezdőcsapatba lehet jelölni, és ez vissza is ütött. Rio Ngumoha a következő szezonra talán érettebb játékos lesz, de Szalah nélkül biztos, hogy rendkívüli erősítés kell erre a posztra.

Michael Olise (Bayern München)

Tulajdonképpen van egy nagyon egyszerű megoldás Szalah pótlására: a francia Michael Olise érkezése rengeteg problémára megoldást jelentene. Ugyanakkor a 24 éves játékos mindössze a második szezonját tölti a Bayern Münchennél, és semmi sem utal arra, hogy a közeljövőben visszatérne Angliába Németországból, vagy hogy a klub nyitott lenne az eladására. De a minőségét tekintve pontosan az a fajta játékos, akit a Liverpoolnak meg kellene céloznia.

Kevés ballábas jobbszélső játszik nála magasabb szinten: Európa öt topligájában egyetlen játékos sem adott több gólpasszt, mint Olise (17), cselezőkészsége, gyorsasága és pontos befejezései „unikornissá” teszik. A sebesség, az erő és a bal lábra cselezés mind olyan tulajdonság, amelyek nagyon hasonlóvá teszik Szalah-hoz, és bár Oliseh nem olyan gólerős, mint az egyiptomi sztár, de mióta 2024-ben a Crystal Palace-tól Németországba igazolt, átlagosan legalább egy gólt szerez vagy gólpasszt ad meccsenként.

Angliai visszatérését az sem erősíti, hogy bár Londonban született, 17 éves korától a francia válogatottban játszott. Bár összességében nagyon jó megoldásnak tűnik Szalah pótlására, a transzfer realitását tekintve nagyjából ugyanott áll, mint a Paris Saint-Germain sztárjának, Desire Doue-nak vagy a Barcelona csillagának, Lamine Yamalnak a megszerzése. Egy másik nagy Bundesliga-tehetség azonban már elérhető lehet.

Yan Diomande (RB Leipzig)

Diomande a hosszabb távú befektetések közé tartozna, tekintve, hogy mindössze 19 éves, de már a jelenben is képes teljesíteni. Az elefántcsontparti válogatott játékos csak tavaly nyáron igazolt a Leganes-től az RB Leipzighez, de máris nagy port kavar. Az európai topligákban csak Victor Munoz (Osasuna), Vinícius Júnior (Real Madrid) és Lamine Yamal (Barcelona) mutatott be több cselt az európai topligákban – és ezt a támadójátékot mindkét szélen meg tudja tenni. Diomande nyers tempója hatalmas előny lenne a Liverpool számára, a tinédzser 36,3 km/órás végsebessége a Bundesliga leggyorsabb három játékosa közé sorolja őt ebben a szezonban.

A „nyers” szó a tágabb képességeit is jól mutatja. 19 évesen nem várható tőle ugyanaz a teljesítmény, mint Európa legjobbjaitól, de a 10 gól és a hat gólpassz egyáltalán nem rossz. Antoine Semenyóhoz hasonlóan – akit a Liverpool korábban áhított, de a City-ben kötött ki – Diomande is olyan játékos, aki mindkét lábával erős, és fizikuma lehetővé teszi a számára, hogy a védekezésből is kivegye a részét. Erre szükség is lenne, hiszen Jeremie Frimpong játszik majd mögötte.

Diomande egyéni kvalitásaihoz kétség sem férhet, de az is kulcsfontosságú szempont, hogy profilja hogyan illeszkedik a csapat tágabb keretébe. A Leipzig vélhetően hatalmas árat kérne egy ekkora potenciállal rendelkező játékosért – a Transfermarkt becslése szerint 75 millió euró körül van a piaci ára.

Rayan (Bournemouth)

Rayan az elmúlt 18 hónapban igencsak felemelkedőben volt, de Brazíliában már jó ideje tudnak a tinédzser tehetségéről. Mindössze 16 éves és 169 napos volt, amikor a Vasco da Gama legfiatalabb játékosa lett a 21. században, és folyamatosan kapta is a játékperceket a brazil Serie A-ban, mielőtt 2025-ben 14 góllal a háta mögött a Bournemouth-hoz igazolt.

A még most is csak 19 éves Rayannak még alkalmazkodnia kell az angol futballhoz, de sok jel mutat arra, hogy különleges játékossá válhat. Bár főként a jobb oldalon játszik, a brazil válogatott játékos szereti kihasználni a sebességét és erejét, hogy erősebb bal lábára cselezzen, és úgy törjön a kapu felé. Magassága és játékfelfogása egyébként arra is alkalmassá teszi, hogy középcsatárt játsszon. Erejét és a levegőben is meglévő képességeit is figyelembe véve – 188 cm magas – Rayan rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyekkel a legmagasabb szinten is helytállhat.

Profilja sokoldalú, ami jól illeszkedhet a Liverpool arculatába, és a klubnak remek kapcsolatai vannak a Bournemouth-szal, sportigazgatójuk, Richard Hughes korábban ott dolgozott – Kerkez Milos is onnan került a klubhoz tavaly nyáron. Egy jelentős probléma azért itt is akad: Rayan szerződésében 100 millió eurós kivásárlási záradék szerepel.

Malick Fofana (Lyon)

A Premier League nagy érdeklődést mutatott Fofana iránt már tavaly nyáron is, mivel mind a Chelsea, mind az Everton fontolóra vette a leigazolásának lehetőségét. A 20 éves játékos végül Lyonban maradt, talán azért is, mert egy sérülésekkel teli szezon megakadályozta abban, hogy igazi áttörést érjen el a 2024/2025-ös szezonban. Aztán tavaly októberben ismét megsérült a bokája, műteni kellett, és csak a tavasszal tért vissza a pályákra.

A 20 éves Fofana a balszélső pozíciójából indul, 41 mérkőzésen 11 góllal és hat gólpasszal áll Franciaországban. Mindkét lábát kényelmesen használja, ami lehetővé teszi számára, hogy szükség esetén mindkét szélen játsszon. Kiválóan teljesít az egy az egy elleni helyzetekben is, sebessége is kiemelkedő. Leigazolása ugyanakkor kockázatos, nemcsak a sérülékenysége, de a topligákban játszott mérkőzései számát tekintve is. Az ára viszont értelemszerűen jóval alacsonyabb lenne, mint a többiek esetében, a Transfermarkt 30 millió euróra teszi.

Yankuba Minteh (Brighton)

Arne Slot jól ismeri a gambiai játékost, edző és támadó még a holland mester utolsó, Feyenoordnál töltött szezonjában dolgozott együtt, amikor a szélső kölcsönben szerepelt ott a Newcastle Unitedtől. 37 mérkőzésen 10 gólt szerzett és öt gólpasszt adott, így a holland csapat a második helyen végzett az Eredivisie-ben, és megnyerte a Holland Kupát.

A kölcsönszerződését követően a 21 éves játékos 30 millió fontért a Newcastle-től a Brightonhoz igazolt, és rengeteg ígéretes produkciót mutatott be – köztük nemrégiben a Liverpool 2–1-es legyőzésekor. Minteh kiváló formában kezdte a jelenlegi szezont, mielőtt egy sérülés miatt egészen a közelmúltig elvesztette a helyét a kezdőcsapatban.

A ballábas szélső inkább mozog otthonosan a jobb oldalon, nagyon gyors, és agresszíven támadja a tizenhatost. Még bőven van miben fejlődnie, és ahhoz, hogy sikeres legyen a Liverpoolban, javítania kell az idei szezonban 27 Premier League-mérkőzésen szerzett kétgólos és négy gólpasszos mérlegén – tavaly 32 mérkőzésen szerzett hat gólt és adott négy gólpasszt. Ez nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt két szezonban ő szerezte a legtöbb gólt a 21 év alatti játékosok közül, akkor már más a helyzet. Ha Slot továbbra is a Liverpool menedzsere marad, ismét sokat segíthet neki a fejlődésben. Árát a Transfermarkt 40 millió euróra teszi.

Kapcsolódó cikkünk

Ha kiejtjük a francia városka nevét, még sokkal előbb jut eszünkbe a világ leghíresebb megbízhatósági, 24 órás autóversenye, esetleg a Bugatti Circuit, amely hosszú időn át a MotoGP-viadalnak adott otthont, vagy éppen a helyi, ötszörös bajnok férfi kosárlabdacsapat. Pedig lassan meg kell majd tanulni a Le Mans FC nevét is, amely harcban áll az élvonalba jutásért, és egészen elképesztő nevek sorakoztak fel mögötte a tulajdonosi körben.

Le Mans-ban mindig is volt futballélet, még ha erről nem is feltétlenül értesültek a világon. A városkában két klub is alakult, 1985-ig ők osztoztak meg a helyi labdarúgókon. Az Union Sportive du Mans (USM) egy 1889-ben alapított, több sportágat tömörítő klub volt, amelynek futballszakosztálya a 20. század elején jött létre, 1910-ben pedig csatlakozott az első francia labdarúgó-bajnoksághoz (USFSA), más kérdés, hogy komoly sikereket nem ért el. A lelkesedésre nem lehetetett panasz, a békeidők mellett még az 1942-es, megszállt zóna bajnokságában is elindult, de miután sok remény nem volt a kitörésre, 1952-ben lemondott profi státuszáról.

A vége az lett, hogy az önkormányzat anyagi támogatása ellenére 1981-ben a negyedosztályba esett vissza.

Ugyanekkor a helyi biztosítótársaság, a Mutuelles du Mans által támogatott Stade Olympique du Maine (SOM) fokozatosan felkapaszkodott a ranglétrán, 1984-ben elérte a harmadosztályt, de az anyagiak ennél többre nem predesztinálták, még a második liga is álomnak tűnt.

Ekkor jött Roland Grandier, a SOM akkori elnökének nagy ötlete: mi lenne, ha a két kis klub egyesítené erejét?!

Egy új klub létrehozása

A helyi polgármester, Robert Jarry támogatta az egyesülési projektet, többször egyeztetett is a két klub elnökével. 1985 májusában a Le Maine Libre napilap közvélemény-kutatást végzett, mi legyen az új klub neve, a legtöbben a Le Mans Union Club 72 elnevezést támogatták.

Hogy minden törvény szerint történjen, a közgyűléseknek kellett rábólintaniuk a frigyre. Amíg az USM-nél szűk többséggel fogadták el az ötletet (200 szavazat kellett, és 209-et kapott az elképzelés), addig a SOM a maga részéről elsöprő többséggel, 172 szavazatból 161-gyel jóváhagyta az egyesülést.

Ami csak papíron történt meg, hiszen a vezetők egy teljesen új klub létrehozásában állapodtak meg, amely a harmadosztályban kezdte meg pályafutását. A két anyaklub pedig nem tűnt el, csak éppen az utánpótlással folytatta történetét...

Kapcsolódó cikkünk

Sohasem lehetett határozottan kijelenteni, hogy a Como meghatározó jelentőséggel bírt volna az olasz labdarúgásban: az 1907-ben alapított csapat a jelenlegivel együtt is mindössze a 16. szezonját tölti az élvonalban, és a legjobb eredménye egy hatodik hely volt, amelyet még az 1949–1950-es kiírásban ért el. Idén sokkal többre vágynak a játékosok, a kérdés, hogy sikerül a bajnoki végjáték.

Az idén már 119. születésnapját ünneplő klub sikerlistáját egy kisebb papírlapra is fel lehetne írni. A legbüszkébb a második világháború után megnyert Lombard Tornára (Torneo Benefico Lombardo) lehet, amelyet azért írtak ki, mert az olasz bajnokságot a háború miatt törölték.

Ugyanakkor ezen az 1944. december 31. és 1945. július 8. között tartó, féléves viadalon a korszak legjelentősebb lombard csapatai indultak, a Como pedig maga mögé utasította többek között a Milant és az Ambrosiana-Intert is. A második legnagyobb siker a klub történetének első Serie A-szezonjában megszerzett 6. hely még 1949–50-ből, bár

a klub krónikásai büszkén emlegetik az 1951–52-es idényt, amikor az első három mérkőzését megnyerve (Torino 1–0, Padova 2–0, Triestina 2–0) pár napig vezette az első osztályú bajnokságot.

Ez már szinte Guinness-rekord

A klub történetét azonban inkább a másod- és harmadosztály közötti ingázás jellemezte, előbbiben 37, utóbbiban 35 szezont húzott le. A 21. század pedig valóban igazi hullámvasút volt.

A Como 2001–02-ben megnyerte a Serie B-t, de a következő idényben csupán a 17. lett az élvonalban, és kiesett. Sőt, a következő szezonban kipottyant a Serie C1-be, majd a Serie C2-be – három év alatt három szintet süllyedni szinte Guinness-rekord.

A helyzet azonban ennél is rosszabb volt, az egymást követő kiesések pénzügyi nehézségeket okoztak, a klub 2004 decemberében csődbe ment, és miután egyetlen befektetőnek sem sikerült átvennie, a Calcio Como SpA céget felszámolták. Az olasz szövetség szabályai szerint egy új szervezet, a Calcio Como Srl kapta a jogot, hogy folytassa, de csupán a Serie D-ben. A csapat 1938 óta először a profi bajnokságokon kívülre került.

Innen szép nyerni, gondolhatták a klub vezetői, de hiába sikerült ismét visszakapaszkodni a második ligáig, jött egy újabb csőd, egy újabb kényszerű névváltoztatás, és 2017 őszén a Como 1907 újra a Serie D-ben találta magát.

Érdekes

Az elmúlt négy szezont tekintve háromszor legalább 70 pont kellett ahhoz, hogy egy csapat a negyedik helyen zárjon az olasz élvonalban. A Comónak jelenleg 54 van, azaz 16-ot kellene szereznie a hátralévő kilenc fordulóban, ami nem tűnik megugorhatatlan feladatnak. Főleg úgy, hogy az összes fontos derbit otthon játsszák.

A Como sorsolása a Serie A-ban:

március 22.: Como–Pisa
április 6.: Udinese–Como
április 12.: Como–Inter
április 19.: Sassuolo–Como
április 26.: Genoa–Como
május 3.: Como–Napoli
május 10.: Verona–Como
május 17.: Como–Parma
május 24.: Cremonese-Como

Nem megugorhatatlan feladat a BL

Indonéz milliárdokkal a dicsfénybe

A történet 2019-ben vált érdekessé és kapott teljesen új színezetet, amikor Robert Budi Hartono és Michael Bambang Hartono, az indonéz Djarum Group tulajdonosai megvásárolták az akkor negyedosztályú együttest. A testvérpár vagyona a hírek szerint akkor meghaladta a 35 milliárd dollárt, ilyen háttérrel pedig azért lehet építkezni.

Noha a futballban 1987 óta betiltották a dohánytermékek reklámozását, az eredetileg dohányipari vállalatként világhírűvé vált Djarum Group mára számos iparágban – a bankszektortól az elektronikai eszközökig – meghatározó szereplővé vált. Így aztán az olasz szövetség utat engedett neki, a vezetők pedig szépen felépítették a klubot.

Először is megérkezett Dennis Wise, a Chelsea korábbi angol válogatott játékosa, aki a tanácsadói szerepkörből 2021-ben vezérigazgató lett.

2022 augusztusában a korábbi Arsenal-, Chelsea- és Barcelona-játékos, Cesc Fabregas érkezett kisebbségi tulajdonosként és játékosként, de a tulajdonosi körbe bekapcsolódott a francia futball-legenda, Thierry Henry is, aki idővel az igazgatótanácsban is szerepet kapott.

A klub pedig stabilizálta a helyét, 2021–22-ben és 2022–23-ban egyaránt a 13. lett a Serie B-ben, hogy aztán 2024 tavaszán a második helyezettként feljusson az élvonalba.

Fábregas sztáredző lett

A feljutásból már Fábregas is kivette a részét, a klub ugyanis őt szemelte ki edzőnek, ám a világ- és kétszeres Európa-bajnok spanyol futballistának nem voltak meg az edzői papírjai. Amíg a pro licences képzést csinálta, addig hivatalosan Osian Roberts segítőjeként dolgozott (azaz papíron a walesi szakemberé a feljutás kiharcolásának érdeme), de amint 2024 nyarán Fábregas átvette a diplomáját, a Como négyéves szerződést írt alá vele, így Roberts pedig visszatért a klub utánpótlásába.

A szakma Fábregast olyan edzők szintjén emlegeti manapság, mint Xabi Alonso vagy Mikel Arteta, és egy olyan játékostól, aki világ életében értette a futballt, ráadásul Arséne Wengertől Vicente del Bosquén, Pep Guardiolán és José Mourinhón keresztül Antonio Contéval is dolgozott, majdhogynem el is várható volt, hogy kamatoztassa a tudását.

Az említett három szezonban összesen nem költött 20 millió eurót a vezetés (sorrendben 50 ezer, 2,75 millió, majd 14 millió volt a kiadás), de két éve már 100 milliót fektettek be a Hartono fivérek (ötvenet a nyári, ötvenet a téli átigazolási időszakban.

Ekkor érkezett a jelenkor két legeredményesebbje, a szezonban tíz találatnál járó görög válogatott Anasztasziosz Duvikasz, illetve a kilencgólos argentin Nico Paz.

A Como a 10. lett, a nyáron egy újabb százmilliós ráncfelvarrással pedig szintén nem nyúlt félre a szakvezetés. Legalábbis Jesús Rodríguez (Betis, 22,5 millió euró), Nicolas Kühn (Celtic, 19 millió euró), Martin Baturina (Dinamo Zagreb, 18 millió euró), Jayden Addai (AZ Alkmaar, 14 millió euró) és Máximo Perrone (Manchester City, 13 millió euró) is kivette eddig a részét a sikerekből.

„Hat-hét új játékost igazoltunk, akiknek alkalmazkodniuk kellett. Meg kell értenünk, hol tudunk fejlődni. Korábban úgy feküdtünk le, hogy Serie B-s csapat voltunk. Minőség tekintetében nem voltunk teljesen felkészülve. Ám azt hiszem, megtaláltuk magunkban az erőt ahhoz, hogy kimenjünk a pályára és nyerjünk” – nyilatkozta Fábregas.

Mindig fejlődni kell

A sikerek pedig jöttek, az eddigi 29 mérkőzésből mindössze ötöt veszített el, 15 győzelem mellett kilencszer ikszelt, az 54 pont pedig jelenleg a negyedik helyhez elég. Ilyen eredménysor mellett lehetne álmodozni, de Fábregas szerint az nagyon veszélyes lenne.

„Ha azt hallom, hogy a játékosaim a Bajnokok Ligájáról beszélnek, nagyon ideges leszek. Ha nem jutunk be, akkor mik vagyunk? Vesztesek?” – tette fel a kérdést.

„Mindig olyan Comót szeretnék látni, amely proaktív, tele van elszántsággal és bátorsággal. Erős letámadással és fojtogató nyomással futballozik, fizikailag pedig minden játékos a topon van, és nagyon jól tudják, hogyan kell futballozni. Mindig fejlődnünk kell, még akkor is, ha ez nem jelenti azt, hogy nyerünk.”

A Comóval a legtöbbször 4–2–3–1-es alapfelállást alkalmazza, arra ösztönzi csapatát, hogy a labdabirtoklásból építsék fel a támadásokat. Nem véletlen, hogy a kapustól kezdi meg az építkezést, nem szereti a hosszú kapuskirúgásokat, inkább hátulról felépítve az akciókat a lassabb, mégis domináns csapatok közé tartozik.

Elöl ott van a már említett Duvikasz, aki a maga tíz góljával a Serie A legjobbjai közé tartozik, csakúgy, mint a mindössze 21 éves támadó középpályás Nico Paz, akit amilyen jó érzékkel kiszúrt a Real Madrid, olyan könnyedén el is kótyavetyélt 2024 nyarán. Márpedig a hatszoros argentin válogatott középpályás a kilenc találata mellett hat gólpasszt is jegyzett már, amivel a legjobbak közé tartozik az olasz élvonalban.

Roma-veréssel a 4. helyre

Múlt vasárnap igazi rangadót nyert meg a Como, az AS Roma 2–1-es legyőzésével ugyanis megszilárdította a 4. helyét. Majd jött most hétvégén a Pisa elleni 5–0, így a Juventust és a rómaiakat három, az Atalantát már hét ponttal előzi meg.

A La Gazzetta dello Sport pedig élteti Fábregast, aki annak ellenére sem adta fel kísérletező kedvét, hogy már a 15. percben hátrányba került (a Roma gólját Donyell Malen szerezte büntetőből, aki úgy is a Giallorossi házi gólkirálya 7 találattal, hogy mindössze január 16-án csatlakozott a klubhoz!).

A spanyol szakember 90 perc alatt háromszor változtatott a rendszeren, háromról négyfősre váltott a védelemben, próbálkozott hamis kilencessel, majd három csatárral, és végül csapatának egy vitatott kiállítást követően, emberelőnyben csak sikerült megfordítania az eredményt.

„Nagyszerű és intenzív mérkőzés volt, a csapatom nagy elismerést érdemel. Sok megfelelő identitású, minőségi játékosunk van. Így kell folytatniuk, még sok munka van hátra és sokat kell tanulniuk” – nyilatkozta.

Kapcsolódó cikkünk

Tavaly a svéd Mjällby AIF a feljutását követően hat évvel bajnok lett, 2016-ban a Leicester City pedig mindössze két évvel a Premier League-be kerülése után ért fel a csúcsra. Svájcban leginkább a Kaiserslautern 1998-as aranyérmét emlegetik, mivel legutóbb a német csapat volt képes olyan bravúrra, mint amit most az FC Thun ér el: a másodosztály megnyerését követően az első osztályban is megelőznek mindenkit.

Eddig 29 forduló ment le a svájci Szuperligából, és toronymagasan vezeti a bajnokságot az FC Thun együttese: 22 győzelem és két döntetlen mellett mindössze ötször kapott ki, előnye jelenleg 14 pont a második St. Gallen mögött.

Mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, hiszen egy olyan klubról beszélünk, amely volt döntős a Svájci Kupában (1954–55, 2018–19), nyert bajnoki ezüstöt (2004–2005), járt a Bajnokok Ligája (2011–12) és az Európa Liga csoportkörében (2013–14) – igen ám, de a klub az előző öt idényt még a másodosztályban töltötte.

Harmadosztálytól a Bajnokok Ligájáig

Az 1898. május 1-jén alapított klubot mindig ez a hullámzás jellemezte, a másodosztályból ugyan 1953–54-es szezon végén a klub történetében először feljutott az élvonalba, azonban ott az utolsó előtti lett, és kiesett. A következő évben még összejött egy finálé a kupában, ám azt 3–1-re elveszítette a La Chaux-de-Fonds ellen.

A mélypontot az 1969–70-es szezon jelentette, amikor a Nationalliga B-ből kipottyant a harmadosztályba és 27 évig ott is szerénykedett. 1995-ben a korábbi 79-szeres válogatott Andy Egli lett a menedzsere, aki az 1996–97-es szezon végén feljuttatta a csapatot. A következő lépést már Hanspeter Latour vezetésével tette meg a csapat, amely 47 év távollét után a 2001–02-es szezon végén visszakerült az élvonalba, három évvel később pedig történetének legjobb eredményét elérve ezüstérmet szerzett.

Ez egyben biztosította a Bajnokok Ligája-indulást is, a selejtezőből pedig a Dinamo Kijev valamint a Malmö FF kiverésével máris ott volt a csoportkör.

Sok babér nem termett, az Arsenal és az Ajax is oda-vissza legyőzte, de a cseh Sparta Praha ellen megszerzett négy pont elég volt a csoportharmadik helyhez, és az UEFA-kupás folytatáshoz. Ott a Hamburg ellen is volt esély, a hazai 1–0-s sikert azonban egy idegenbeli 2–0-s vereség követte.

Száguldás minimalista költségvetéssel

A 2010-es években stabil középcsapattá vált, kétszer 4., háromszor az 5. helyen végzett, meg is lepett mindenkit, amikor 2019–20-ban ismét kiesett. Attól kezdve kétszer is ott volt a feljutás kapujában, de az alapszakaszban elért második hely csak osztályozót jelentett, és 2020–21-ben az FC Siontól, a 2023–24-es idényben a Grasshopperstől is kikapott.

Tavaly aztán semmit sem bízott a véletlenre, és három fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította a Challenge League-címét és öt év után visszajutott a Szuperligába.

A jóslatok kiesőhelyre predesztinálták az együttest, amely az élvonalbeli csapatok piaci értékét figyelembe véve csupán a 11. pozíciót mutatták. A mindössze 15,8 millió eurónál mindössze egy rosszabb volt, az FC Winterthur (9,73 millió euró), miközben a Young Boys 70,48, a Basel 59,15, a Lugano pedig 46,18 millió eurós kerettel bírt.

A tabellára pillantva a Winterthur hozta is a várakozást (16 pontjával tökutolsó és majdhogynem menthetetlen), a Thun azonban átszáguldott a mezőnyön. Persze, ehhez az is kellett, hogy a többiek gyengélkedjenek, a tavalyi bajnok Basel jelenleg a csupán a 4. (22 ponthátránnyal), az ezüstérmes Servette mindössze a 9. helyen szerénykedik, míg a bronzérmes Young Boys is mindössze a 6. pozícióban áll.

Ilyen költségvetéssel az átigazolási szezon is viccesnek tűnt, a nyáron sikerült eladni egymillió euróért a jobbszélső Declan Wrightot az angol harmadosztályú Peterborough Unitednek, közel ennyi pénzért két játékos érkezett: a középcsatár Brighton Labeau (Guingamp, 650 ezer euró) és a balbekk Michael Heule (FC Stade-Lausanne-Ouchy, 400 ezer euró).

Ehhez képest szinte felelőtlen költekezés zajlott télen, amikor a Rapid Wien középcsatáráért, Furkan Dursunért 400 ezer, a Basel kapusáért, Tim Spycherért pedig 235 ezer eurót is kiadott a vezetés.

A Thun David Beckhamje

„Nagyon élvezzük ezt a helyzetet. Itt alapból kevesebb a nyomás, de a következetesség, a folytonosság, a nyugalom és a kemény munka kulcsfontosságú a sikerhez. Van egy tervünk, és azt megvalósítjuk

– nyilatkozta a csapat egyik legjobbja, Leonardo Bertone, aki védekező középpályásból kicsit feljebb lépve kilenc gólnál és egy asszisztnál tart.

Azt mondta, azt még feldolgozták, hogy a legalacsonyabb keretértékkel rendelkeznek (hiszen ez tény), de az nagyon fájt nekik, amikor a szezon előtt azt hallották, övék a leggyengébb csapat, és egyetlen játékos sem férne be a Young Boys, a Basel vagy akár az FC Zürich kezdőcsapatába. Nos, jelenlegi formájában mindhárom említett rivális két kezét összekulcsolná, ha Bertone náluk játszhatna, a Berner Zeitung egészen addig merészkedett, hogy David Beckhamhez hasonlította: modell kinézet, varázslatos jobb láb, lenyűgöző szabadrúgásgólok.

Lustrinelli, a ravasz edző

A sikerekhez az is kell, hogy a klub kulcsfigurái – Andres Gerber elnök, Dominik Albrecht sportigazgató, Mauro Lustrinelli edző, valamint olyan játékosok, mint Bertone és a csapatkapitány, Marco Bürki – régóta együtt dolgoznak.

„Eddig alig vettek minket észre, pedig az elmúlt két szezonban is sok meccset megnyertünk”

– nyilatkozta Mauro Lustrinelli, aki elismeri, az FC Thun felemelkedése a kívülállók számára lenyűgöző lehet.

Az 50 éves szakember igazi klublegenda, aki 2004–06 között a 66 bajnokin 36 gólig jutott, és oroszlánrészt vállalt a csapat BL-be jutásából. A ravasz csatár edzőként is sokat gondolkodó ember, 2018–22 között a svájci U21-es csapatot vezette, és 2022 nyara óta a Thun edzője.

Egy projektről, energiáról, aprólékos részletekre való odafigyelésről, világos koncepcióról beszélt, szerinte senki sem állhat a csapat felett. Elképzelésében az alappillért a csapatszellem, a mentalitás, a sikeréhség és az alázat jelenti. És a fejlődésre való folyamatos törekvés.

„Ha 70 percig tudjuk alkalmazni a futballstílusunkat, akkor a következő meccsen 72 percig is ezt akarjuk tenni, Keressük a tökéletes játékot, és bár tudjuk, hogy nem fog sikerülni, azért a határok feszegetése hajt bennünket.

A költségvetés, a piaci érték, az átigazolási díjak – ez mind matematika. De a futball nem matek.”

Jókor jött a megmentő

A klub igazi arca Andres Gerber, aki az élete csaknem felét az FC Thunnál töltötte. Volt játékos és csapatkapitány, sokáig sportigazgató, most pedig elnök. Neki köszönhető, hogy az FC Thun egyáltalán létezik a profi futballban, mert a 2020-as keserű kiesés után, a világjárvány kellős közepén hihetetlen bravúr volt egyáltalán talpon maradni.

„Hatalmas félelmeink voltak a túlélésünkért, ráadásul pénzünk sem volt”

– mondta Gerber, aki elismerte, saját maga is a kiégés szélén állt. Most viszont már van jövőkép, nem is akármilyen.

Ehhez persze kellett Beat Fahrni is, akit a klub megmentőjeként aposztrofálnak. Az üzletember pénzügyi támogatóként előbb megmentette a klubot a csődtől, majd társtulajdonosként beszállva megvette a részvények 35 százalékát.

„Hogy miért mentettem meg? Mert a klub közel áll a szívemhez. És mert alig vártam, hogy segítsek az FC Thunnak”

– nyilatkozta. A kapcsolatainak köszönhetően talált a régióban egy másik befektetőt, aki 2,5 millió svájci frankot adományozott, de névtelenséget kért ezért cserébe.

Műfüvön a BL-ben

A Thun hetek óta a tabella élén áll, azok a lapok, akik tavaly még kritizálták Lustrinelli edző minimalista taktikáját, most áradoznak róla. A klub pedig már arról álmodik, ha júliusban Bajnokok Ligája-selejtezőt vív, akkor azt a 10 ezer férőhelyes Stockhorn Arénában viszi. Műfüves pályára, ami idén a norvég Bodö/Glimtnek már bejött.

Thun egyébként hamarosan a Svájci Labdarúgó Szövetség otthona lesz, a Swiss Football Home projektet tavaly augusztusban hagyták jóvá, és magában foglalja a szövetség új központját, valamint a nemzeti csapatok edzőpályáit. Ennek vannak jó előjelei: 1954-ben a német válogatott a Thuni-tó (Thunersee) partján fekvő városban edzőtáborozott, és ez végül egy történelmi világbajnoki sikert eredményezett.

Kapcsolódó cikkünk

Angol csapat még sosem nyerte meg a quadruple-t, vagyis az angol bajnokságot, az FA-kupát, a Ligakupát és a Bajnokok Ligáját egy adott szezonban. Nagyon kicsi az esély arra, hogy ezt bárki végrehajtsa, de egyelőre még két csapatnak is megvan rá a lehetősége. Eközben a legnagyobb kérdés mégis az, melyikük nyeri a bajnokságot?

Ha ránézünk a Premier League állására, tetemesnek tűnhet az Arsenal előnye, ugyanakkor Mikel Arteta csapata egy meccsel többet játszott, mint a Pep Guardiola vezette Manchester City, ráadásul a két csapat még találkozik a PL-szezonban, abban az Etihad Stadionban, ahol 2015 januárja óta nem nyert az Arsenal. Emellett egyébként egymás ellen vívják a Carabao-kupa, vagyis az angol Ligakupa döntőjét, összefuthatnak az FA-kupában, és a Bajnokok Ligájában is – igaz, ott csak a döntőben.

Pep Guardiola Cityje a közelmúltban rendkívül közel járt a quadruple megcsinálásához, miután 2022/2023-ban megnyerte a Premier League-et, az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját is, de a Carabao-kupából a negyeddöntőben kiestek a Southampton ellen, noha az a csapat nemcsak kiesett a szezon végén a PL-ből, hanem az élvonal utolsó helyén is végzett. Ezt megelőzően a Manchester United állt közel ahhoz, hogy történelmet írjon, 1999-ben a triplázás sikerült is, de a Ligakupa nyolcaddöntőjében kikaptak a Tottenham Hotspurtól. A quadruple-nek egyébként épp ez, vagyis a Ligakupa az egyik legnagyobb nehézsége, hiszen a négy trófea közül ez a legalacsonyabb presztízsű, emiatt ezt a sorozatot könnyebben áldozza fel minden nagycsapat. Ha az Arsenal vagy a City történelmet akar írni a következő három hónapban, akkor nemcsak tökéletes menetelésre, de egy kis szerencsére is biztosan szükségük lesz.

Harc a bajnokságért

A Premier League-címért folytatott verseny különösen élessé válik, amikor a szezon eléri a döntő szakaszt. Már csak néhány hónap van hátra, és a címért folytatott verseny az Arsenal és a Manchester City, a liga két legkiegyensúlyozottabb és legdominánsabb csapata közötti versenyfutássá vált. Ahogy a szezon a döntő szakasz felé halad, minden pont, gól és eredmény döntő lehet abban, hogy ki emelheti fel a trófeát májusban.

Az Arsenal ebben a szezonban a bajnoki cím első számú esélyesévé vált. Mikel Arteta irányítása alatt az észak-londoni klub lenyűgöző következetességet mutatott, jól ötvözve a töretlen támadószellemet a védekezés szilárdságával. A Brighton & Hove Albion elleni idegenbeli 1–0-s győzelem megerősítette az Arsenal pozícióját a tabella élén, miután a Manchester City pontokat veszített a Nottingham ellen.

A csapat sikerének alapja a kiegyensúlyozott teljesítés egy kiegyensúlyozott kerettel, amelyben tehetséges fiatal játékosok és tapasztalt vezérek egyaránt szerepelnek. Az Arsenal támadósora folyamatosan termeli a gólokat, míg a középpálya rendkívül jól kontrollálja a meccseket, a bombaerős védelem pedig messze a legkevesebb gólt kapta (22) a szezon eddigi 30 meccsén.

Az Arsenal-szurkolók számára egyre reálisabbnak tűnik az az álom, hogy 2004 óta először megnyerjék a Premier League-et, azonban számos komoly kihívást jelentő mérkőzés van hátra, Arteta és csapata számára a koncentráció fenntartása elengedhetetlen lesz.

A Manchester City nem adja fel

Annak ellenére, hogy a tabellán 7 pontos hátrányban van, a Manchester City továbbra is versenyben van a bajnoki címért. A Pep Guardiola vezette klub a szezon végi ellenállhatatlan lendületéről és könyörtelenségéről vált ismertté az elmúlt években.

A City egyik legnagyobb kihívása ebben a szezonban az volt, hogy túl sok pontot vesztett a „könnyűnek” tartott mérkőzéseken – a statisztikák azt mutatják, hogy több pontot veszítettek a tabella alsó felében lévő csapatok ellen, mint az Arsenal.

Hiba lenne azonban leírni a Manchester Cityt: a csapat támadósora továbbra is az egyik legveszélyesebb Európában. A csapat labdabirtoklási és helyzetkialakítási képessége garantálja számukra a mérkőzések irányítását, és a Pep Guardiola táplálta győzelmi tűz állandó fenyegetést jelent az Arsenalra.

Érdekes

Tíz évvel a szenzációs bajnoki cím után jelenleg a Championshipben maradásért küzd a Leicester City – részben egy súlyos pénzügyi probléma miatt –, és ha nem sikerül gyorsan felszálló üzemmódba kapcsolnia, ki fog esni a harmadosztályba.

A Leicester 36 forduló után 10 győzelemmel, 11 döntetlennel és 15 vereséggel, 35 ponttal a 22., kieső helyen szerénykedik. Nem írtuk rosszul, ez összességében 41 pont lenne, de hatot levontak tőle a pénzügyi fair play szabályainak megsértése miatt.

A pontlevonás óta a Rókák egyetlen meccset sem nyertek, legutóbb január 5-én sikerült három pontot szerezniük a bajnokságban, azóta tíz összecsapásból négy döntetlent tudtak felmutatni. A csapatból hiányoznak az ikonikus alakok, főleg egy olyan típusú vezér, mint a klublegenda Jamie Vardy, aki tavaly nyáron a bajnokcsapat utolsó tagjaként távozott Olaszországba.

PL-címtől a harmadosztályig?

A kulcsjátékosok

A bajnoki címért folytatott küzdelem egyik legizgalmasabb aspektusa a liga legjobb játékosainak egyéni teljesítménye volt. Az Arsenal esetében Bukayo Saka játszott kulcsszerepet a klub sikereiben: kreativitása, gyorsasága és a perdöntő gólok megszerzésére való képessége a liga egyik legveszélyesebb támadójává tette.

Declan Rice, a középpálya vezére létfontosságú stabilitást biztosított védekezésben, remekül teremtett egyensúlyt védekezés és támadás között, és noha elképesztő munkát végez, csak kisebb sérülések hátráltatták a szezonban.

A Manchester City eközben továbbra is inkább a Guardiola rendszerében rejlő zsenialitására támaszkodik. Középpályás dominanciájuk és a támadók variációs lehetőségei biztosítják számukra, hogy irányítsák a meccseket és folytonos gólszerzési lehetőségeket teremtsenek még a legerősebb ellenfelek ellen is. Játékosszinten természetesen Erling Haaland emelkedik ki – az idei szezonban mindenkinél gyorsabban, 111 meccs alatt elérte a 100 gólos határt (a korábbi rekordot Alan Shearer tartotta 124-gyel), a PL-ben 26 meccsen lépett pályára, és ezeken 22 gólt szerzett 6 gólpassz mellett, a szezon egészében pedig 35 gólban vállalt szerepet 36 meccsen.

A hátralévő mérkőzések súlya

Az Arsenal számára az előny megtartása következetességet és töretlen koncentrációt igényel, míg a Manchester City számára a kihívás az, hogy folyamatosan csökkentse a hátrányát, miközben reménykedik abban, hogy riválisa pontokat veszít.

Az Arsenal hátralévő meccsei: Everton (otthon), Manchester City (idegenben), Chelsea (o), Crystal Palace (i), Tottenham Hotspur (o), Burnley (i), Leeds United (o), Aston Villa (i), Liverpool (o), vagyis bomba erős sorsolás, különösen az utolsó két forduló. Ráadásul könnyen elképzelhető, hogy a Liverpool is az életéért, pontosabban a BL-helyért fog még küzdeni az utolsó fordulóban.

Ezzel szemben a City sorsolása valamivel könnyebbnek tűnik: West Ham United (i), Arsenal (o), Chelsea (i), Burnley (i), Everton (i), Brentford (o), Bournemouth (i), Aston Villa (o), ugyanakkor a csapat sokkal nehezebb ágon van a Bajnokok Ligájában, ami szintén fontos szempont.

Az adatelemzők és a futballmodellek szinte napról napra frissítik a lehetséges esélyeket, az Opta szuperszámítógépe jelenleg 80,6%-ra teszi az Arsenal bajnoki címét a City 18,4%-val szemben. Ami egyébként az alsóházat illeti, az Opta jóslata szerint a Wolves 99,92%-os eséllyel búcsúzik majd a PL-től, ugyanerre 99,36% a Burnley esélye, vagyis ez a két csapat szinte biztosan kiesik majd a szezon végén. A további sorrend: West Ham 49,53%, Forest 26,88%, Tottenham 16,1 %, Leeds 8,09%.

Végre az élvonalban

Az első évek lüktetését a kiegyensúlyozatlan szereplés jellemezte. A csapat ugyan 1988-ban feljutott a másodosztályba, de ottani első szezonja katasztrofálisnak bizonyult: 34 mérkőzésen mindössze 5 győzelemmel tök utolsóként esett ki.

Egy év után azonban toronymagasan nyerte a saját divízióját és visszajutva a második osztályba 2003 nyaráig ott is maradt. Ugyan látható volt az instabilitás, de legalább nem esett ki, stabil középcsapattá fejlődött, és számos tehetséges játékost nevelt ki az utánpótlásából, köztük a leghíresebb az elefántcsontparti csatár, Didier Drogba volt.

A klub Thierry Goudet vezetésével 2002–2003-ban története során először feljutott az élvonalba. Annak ellenére, hogy olyan tapasztalt játékosok érkeztek, mint a norvég Dan Eggen vagy a dél-afrikai Thabang Molefe, végül csak a 19. helyen zárta a szezont.

Egy év Ligue 2 után ismét visszajutott, és öt szezonon át megőrizte helyét az élvonalban – ráadásul három egymást követő Ligakupa-sorozatban is elődöntős volt. A csapatban akkoriban olyan nevek futballoztak, mint a későbbi válogatott csatár, a Liverpoolban is szerepelt Anthony Le Tallec, az Afrika-kupa-győztes elefántcsontparti Gervinho, az algériai válogatott Hasszan Yebda vagy a japán válogatott Maciu Dajszuke.

A kispadon pedig feltűnt egy rövid ideig a jelenlegi belga szövetségi kapitány, Rudi Garcia is.

Csőd miatt irány a hatodosztály

A 2010–2011-es szezon a változások jegyében zajlott, a SOM kivált a klubból, amely így nevet is változtatva Le Mans Football Clubként folytatta. A keret nagy része maradt, ám a jó idénykezdet ellenére nem sikerült kivívni a feljutást. Közben a csapat új stadionba költözött, és a jelentős beruházások megtépázták a költségvetést.

Megkezdődött a klub pénzügyi hanyatlása, 2012 nyarán a francia labdarúgás pénzügyi szabályozó testülete, a DNCG úgy döntött, a harmadosztályba sorolja a csapatot, ám végül maradhatott a Ligue 2-ben. Csak éppen a csőd fenyegető veszélye nem múlt el, a vége az lett, hogy 2013 őszén nem kerülhette el a bírósági felszámolást, és a hatodosztályt (!).

Nulláról építkezve 2013 és 2019 között sikerült rendezni a sorokat, és hat évvel a csőd után újra visszatértek a Ligue 2-be. Igaz, csak átszállójegyet váltottak, mert ezt újabb öt, harmadik ligás szezon követte.

Kapcsolódó cikkünk

Tavaly a svéd Mjällby AIF a feljutását követően hat évvel bajnok lett, 2016-ban a Leicester City pedig mindössze két évvel a Premier League-be kerülése után ért fel a csúcsra. Svájcban leginkább a Kaiserslautern 1998-as aranyérmét emlegetik, mivel legutóbb a német csapat volt képes olyan bravúrra, mint amit most az FC Thun ér el: a másodosztály megnyerését követően az első osztályban is megelőznek mindenkit.

Eddig 29 forduló ment le a svájci Szuperligából, és toronymagasan vezeti a bajnokságot az FC Thun együttese: 22 győzelem és két döntetlen mellett mindössze ötször kapott ki, előnye jelenleg 14 pont a második St. Gallen mögött.

Mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, hiszen egy olyan klubról beszélünk, amely volt döntős a Svájci Kupában (1954–55, 2018–19), nyert bajnoki ezüstöt (2004–2005), járt a Bajnokok Ligája (2011–12) és az Európa Liga csoportkörében (2013–14) – igen ám, de a klub az előző öt idényt még a másodosztályban töltötte.

Harmadosztálytól a Bajnokok Ligájáig

Az 1898. május 1-jén alapított klubot mindig ez a hullámzás jellemezte, a másodosztályból ugyan 1953–54-es szezon végén a klub történetében először feljutott az élvonalba, azonban ott az utolsó előtti lett, és kiesett. A következő évben még összejött egy finálé a kupában, ám azt 3–1-re elveszítette a La Chaux-de-Fonds ellen.

A mélypontot az 1969–70-es szezon jelentette, amikor a Nationalliga B-ből kipottyant a harmadosztályba és 27 évig ott is szerénykedett. 1995-ben a korábbi 79-szeres válogatott Andy Egli lett a menedzsere, aki az 1996–97-es szezon végén feljuttatta a csapatot. A következő lépést már Hanspeter Latour vezetésével tette meg a csapat, amely 47 év távollét után a 2001–02-es szezon végén visszakerült az élvonalba, három évvel később pedig történetének legjobb eredményét elérve ezüstérmet szerzett.

Ez egyben biztosította a Bajnokok Ligája-indulást is, a selejtezőből pedig a Dinamo Kijev valamint a Malmö FF kiverésével máris ott volt a csoportkör.

Sok babér nem termett, az Arsenal és az Ajax is oda-vissza legyőzte, de a cseh Sparta Praha ellen megszerzett négy pont elég volt a csoportharmadik helyhez, és az UEFA-kupás folytatáshoz. Ott a Hamburg ellen is volt esély, a hazai 1–0-s sikert azonban egy idegenbeli 2–0-s vereség követte.

Száguldás minimalista költségvetéssel

A 2010-es években stabil középcsapattá vált, kétszer 4., háromszor az 5. helyen végzett, meg is lepett mindenkit, amikor 2019–20-ban ismét kiesett. Attól kezdve kétszer is ott volt a feljutás kapujában, de az alapszakaszban elért második hely csak osztályozót jelentett, és 2020–21-ben az FC Siontól, a 2023–24-es idényben a Grasshopperstől is kikapott.

Tavaly aztán semmit sem bízott a véletlenre, és három fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította a Challenge League-címét és öt év után visszajutott a Szuperligába.

A jóslatok kiesőhelyre predesztinálták az együttest, amely az élvonalbeli csapatok piaci értékét figyelembe véve csupán a 11. pozíciót mutatták. A mindössze 15,8 millió eurónál mindössze egy rosszabb volt, az FC Winterthur (9,73 millió euró), miközben a Young Boys 70,48, a Basel 59,15, a Lugano pedig 46,18 millió eurós kerettel bírt.

A tabellára pillantva a Winterthur hozta is a várakozást (16 pontjával tökutolsó és majdhogynem menthetetlen), a Thun azonban átszáguldott a mezőnyön. Persze, ehhez az is kellett, hogy a többiek gyengélkedjenek, a tavalyi bajnok Basel jelenleg a csupán a 4. (22 ponthátránnyal), az ezüstérmes Servette mindössze a 9. helyen szerénykedik, míg a bronzérmes Young Boys is mindössze a 6. pozícióban áll.

Ilyen költségvetéssel az átigazolási szezon is viccesnek tűnt, a nyáron sikerült eladni egymillió euróért a jobbszélső Declan Wrightot az angol harmadosztályú Peterborough Unitednek, közel ennyi pénzért két játékos érkezett: a középcsatár Brighton Labeau (Guingamp, 650 ezer euró) és a balbekk Michael Heule (FC Stade-Lausanne-Ouchy, 400 ezer euró).

Ehhez képest szinte felelőtlen költekezés zajlott télen, amikor a Rapid Wien középcsatáráért, Furkan Dursunért 400 ezer, a Basel kapusáért, Tim Spycherért pedig 235 ezer eurót is kiadott a vezetés.

A Thun David Beckhamje

„Nagyon élvezzük ezt a helyzetet. Itt alapból kevesebb a nyomás, de a következetesség, a folytonosság, a nyugalom és a kemény munka kulcsfontosságú a sikerhez. Van egy tervünk, és azt megvalósítjuk

– nyilatkozta a csapat egyik legjobbja, Leonardo Bertone, aki védekező középpályásból kicsit feljebb lépve kilenc gólnál és egy asszisztnál tart.

Azt mondta, azt még feldolgozták, hogy a legalacsonyabb keretértékkel rendelkeznek (hiszen ez tény), de az nagyon fájt nekik, amikor a szezon előtt azt hallották, övék a leggyengébb csapat, és egyetlen játékos sem férne be a Young Boys, a Basel vagy akár az FC Zürich kezdőcsapatába. Nos, jelenlegi formájában mindhárom említett rivális két kezét összekulcsolná, ha Bertone náluk játszhatna, a Berner Zeitung egészen addig merészkedett, hogy David Beckhamhez hasonlította: modell kinézet, varázslatos jobb láb, lenyűgöző szabadrúgásgólok.

Lustrinelli, a ravasz edző

A sikerekhez az is kell, hogy a klub kulcsfigurái – Andres Gerber elnök, Dominik Albrecht sportigazgató, Mauro Lustrinelli edző, valamint olyan játékosok, mint Bertone és a csapatkapitány, Marco Bürki – régóta együtt dolgoznak.

„Eddig alig vettek minket észre, pedig az elmúlt két szezonban is sok meccset megnyertünk”

– nyilatkozta Mauro Lustrinelli, aki elismeri, az FC Thun felemelkedése a kívülállók számára lenyűgöző lehet.

Az 50 éves szakember igazi klublegenda, aki 2004–06 között a 66 bajnokin 36 gólig jutott, és oroszlánrészt vállalt a csapat BL-be jutásából. A ravasz csatár edzőként is sokat gondolkodó ember, 2018–22 között a svájci U21-es csapatot vezette, és 2022 nyara óta a Thun edzője.

Egy projektről, energiáról, aprólékos részletekre való odafigyelésről, világos koncepcióról beszélt, szerinte senki sem állhat a csapat felett. Elképzelésében az alappillért a csapatszellem, a mentalitás, a sikeréhség és az alázat jelenti. És a fejlődésre való folyamatos törekvés.

„Ha 70 percig tudjuk alkalmazni a futballstílusunkat, akkor a következő meccsen 72 percig is ezt akarjuk tenni, Keressük a tökéletes játékot, és bár tudjuk, hogy nem fog sikerülni, azért a határok feszegetése hajt bennünket.

A költségvetés, a piaci érték, az átigazolási díjak – ez mind matematika. De a futball nem matek.”

Jókor jött a megmentő

A klub igazi arca Andres Gerber, aki az élete csaknem felét az FC Thunnál töltötte. Volt játékos és csapatkapitány, sokáig sportigazgató, most pedig elnök. Neki köszönhető, hogy az FC Thun egyáltalán létezik a profi futballban, mert a 2020-as keserű kiesés után, a világjárvány kellős közepén hihetetlen bravúr volt egyáltalán talpon maradni.

„Hatalmas félelmeink voltak a túlélésünkért, ráadásul pénzünk sem volt”

– mondta Gerber, aki elismerte, saját maga is a kiégés szélén állt. Most viszont már van jövőkép, nem is akármilyen.

Ehhez persze kellett Beat Fahrni is, akit a klub megmentőjeként aposztrofálnak. Az üzletember pénzügyi támogatóként előbb megmentette a klubot a csődtől, majd társtulajdonosként beszállva megvette a részvények 35 százalékát.

„Hogy miért mentettem meg? Mert a klub közel áll a szívemhez. És mert alig vártam, hogy segítsek az FC Thunnak”

– nyilatkozta. A kapcsolatainak köszönhetően talált a régióban egy másik befektetőt, aki 2,5 millió svájci frankot adományozott, de névtelenséget kért ezért cserébe.

Műfüvön a BL-ben

A Thun hetek óta a tabella élén áll, azok a lapok, akik tavaly még kritizálták Lustrinelli edző minimalista taktikáját, most áradoznak róla. A klub pedig már arról álmodik, ha júliusban Bajnokok Ligája-selejtezőt vív, akkor azt a 10 ezer férőhelyes Stockhorn Arénában viszi. Műfüves pályára, ami idén a norvég Bodö/Glimtnek már bejött.

Thun egyébként hamarosan a Svájci Labdarúgó Szövetség otthona lesz, a Swiss Football Home projektet tavaly augusztusban hagyták jóvá, és magában foglalja a szövetség új központját, valamint a nemzeti csapatok edzőpályáit. Ennek vannak jó előjelei: 1954-ben a német válogatott a Thuni-tó (Thunersee) partján fekvő városban edzőtáborozott, és ez végül egy történelmi világbajnoki sikert eredményezett.

Kapcsolódó cikkünk

Angol csapat még sosem nyerte meg a quadruple-t, vagyis az angol bajnokságot, az FA-kupát, a Ligakupát és a Bajnokok Ligáját egy adott szezonban. Nagyon kicsi az esély arra, hogy ezt bárki végrehajtsa, de egyelőre még két csapatnak is megvan rá a lehetősége. Eközben a legnagyobb kérdés mégis az, melyikük nyeri a bajnokságot?

Ha ránézünk a Premier League állására, tetemesnek tűnhet az Arsenal előnye, ugyanakkor Mikel Arteta csapata egy meccsel többet játszott, mint a Pep Guardiola vezette Manchester City, ráadásul a két csapat még találkozik a PL-szezonban, abban az Etihad Stadionban, ahol 2015 januárja óta nem nyert az Arsenal. Emellett egyébként egymás ellen vívják a Carabao-kupa, vagyis az angol Ligakupa döntőjét, összefuthatnak az FA-kupában, és a Bajnokok Ligájában is – igaz, ott csak a döntőben.

Pep Guardiola Cityje a közelmúltban rendkívül közel járt a quadruple megcsinálásához, miután 2022/2023-ban megnyerte a Premier League-et, az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját is, de a Carabao-kupából a negyeddöntőben kiestek a Southampton ellen, noha az a csapat nemcsak kiesett a szezon végén a PL-ből, hanem az élvonal utolsó helyén is végzett. Ezt megelőzően a Manchester United állt közel ahhoz, hogy történelmet írjon, 1999-ben a triplázás sikerült is, de a Ligakupa nyolcaddöntőjében kikaptak a Tottenham Hotspurtól. A quadruple-nek egyébként épp ez, vagyis a Ligakupa az egyik legnagyobb nehézsége, hiszen a négy trófea közül ez a legalacsonyabb presztízsű, emiatt ezt a sorozatot könnyebben áldozza fel minden nagycsapat. Ha az Arsenal vagy a City történelmet akar írni a következő három hónapban, akkor nemcsak tökéletes menetelésre, de egy kis szerencsére is biztosan szükségük lesz.

Harc a bajnokságért

A Premier League-címért folytatott verseny különösen élessé válik, amikor a szezon eléri a döntő szakaszt. Már csak néhány hónap van hátra, és a címért folytatott verseny az Arsenal és a Manchester City, a liga két legkiegyensúlyozottabb és legdominánsabb csapata közötti versenyfutássá vált. Ahogy a szezon a döntő szakasz felé halad, minden pont, gól és eredmény döntő lehet abban, hogy ki emelheti fel a trófeát májusban.

Az Arsenal ebben a szezonban a bajnoki cím első számú esélyesévé vált. Mikel Arteta irányítása alatt az észak-londoni klub lenyűgöző következetességet mutatott, jól ötvözve a töretlen támadószellemet a védekezés szilárdságával. A Brighton & Hove Albion elleni idegenbeli 1–0-s győzelem megerősítette az Arsenal pozícióját a tabella élén, miután a Manchester City pontokat veszített a Nottingham ellen.

A csapat sikerének alapja a kiegyensúlyozott teljesítés egy kiegyensúlyozott kerettel, amelyben tehetséges fiatal játékosok és tapasztalt vezérek egyaránt szerepelnek. Az Arsenal támadósora folyamatosan termeli a gólokat, míg a középpálya rendkívül jól kontrollálja a meccseket, a bombaerős védelem pedig messze a legkevesebb gólt kapta (22) a szezon eddigi 30 meccsén.

Az Arsenal-szurkolók számára egyre reálisabbnak tűnik az az álom, hogy 2004 óta először megnyerjék a Premier League-et, azonban számos komoly kihívást jelentő mérkőzés van hátra, Arteta és csapata számára a koncentráció fenntartása elengedhetetlen lesz.

A Manchester City nem adja fel

Annak ellenére, hogy a tabellán 7 pontos hátrányban van, a Manchester City továbbra is versenyben van a bajnoki címért. A Pep Guardiola vezette klub a szezon végi ellenállhatatlan lendületéről és könyörtelenségéről vált ismertté az elmúlt években.

A City egyik legnagyobb kihívása ebben a szezonban az volt, hogy túl sok pontot vesztett a „könnyűnek” tartott mérkőzéseken – a statisztikák azt mutatják, hogy több pontot veszítettek a tabella alsó felében lévő csapatok ellen, mint az Arsenal.

Hiba lenne azonban leírni a Manchester Cityt: a csapat támadósora továbbra is az egyik legveszélyesebb Európában. A csapat labdabirtoklási és helyzetkialakítási képessége garantálja számukra a mérkőzések irányítását, és a Pep Guardiola táplálta győzelmi tűz állandó fenyegetést jelent az Arsenalra.

Érdekes

Tíz évvel a szenzációs bajnoki cím után jelenleg a Championshipben maradásért küzd a Leicester City – részben egy súlyos pénzügyi probléma miatt –, és ha nem sikerül gyorsan felszálló üzemmódba kapcsolnia, ki fog esni a harmadosztályba.

A Leicester 36 forduló után 10 győzelemmel, 11 döntetlennel és 15 vereséggel, 35 ponttal a 22., kieső helyen szerénykedik. Nem írtuk rosszul, ez összességében 41 pont lenne, de hatot levontak tőle a pénzügyi fair play szabályainak megsértése miatt.

A pontlevonás óta a Rókák egyetlen meccset sem nyertek, legutóbb január 5-én sikerült három pontot szerezniük a bajnokságban, azóta tíz összecsapásból négy döntetlent tudtak felmutatni. A csapatból hiányoznak az ikonikus alakok, főleg egy olyan típusú vezér, mint a klublegenda Jamie Vardy, aki tavaly nyáron a bajnokcsapat utolsó tagjaként távozott Olaszországba.

PL-címtől a harmadosztályig?

A kulcsjátékosok

A bajnoki címért folytatott küzdelem egyik legizgalmasabb aspektusa a liga legjobb játékosainak egyéni teljesítménye volt. Az Arsenal esetében Bukayo Saka játszott kulcsszerepet a klub sikereiben: kreativitása, gyorsasága és a perdöntő gólok megszerzésére való képessége a liga egyik legveszélyesebb támadójává tette.

Declan Rice, a középpálya vezére létfontosságú stabilitást biztosított védekezésben, remekül teremtett egyensúlyt védekezés és támadás között, és noha elképesztő munkát végez, csak kisebb sérülések hátráltatták a szezonban.

A Manchester City eközben továbbra is inkább a Guardiola rendszerében rejlő zsenialitására támaszkodik. Középpályás dominanciájuk és a támadók variációs lehetőségei biztosítják számukra, hogy irányítsák a meccseket és folytonos gólszerzési lehetőségeket teremtsenek még a legerősebb ellenfelek ellen is. Játékosszinten természetesen Erling Haaland emelkedik ki – az idei szezonban mindenkinél gyorsabban, 111 meccs alatt elérte a 100 gólos határt (a korábbi rekordot Alan Shearer tartotta 124-gyel), a PL-ben 26 meccsen lépett pályára, és ezeken 22 gólt szerzett 6 gólpassz mellett, a szezon egészében pedig 35 gólban vállalt szerepet 36 meccsen.

A hátralévő mérkőzések súlya

Az Arsenal számára az előny megtartása következetességet és töretlen koncentrációt igényel, míg a Manchester City számára a kihívás az, hogy folyamatosan csökkentse a hátrányát, miközben reménykedik abban, hogy riválisa pontokat veszít.

Az Arsenal hátralévő meccsei: Everton (otthon), Manchester City (idegenben), Chelsea (o), Crystal Palace (i), Tottenham Hotspur (o), Burnley (i), Leeds United (o), Aston Villa (i), Liverpool (o), vagyis bomba erős sorsolás, különösen az utolsó két forduló. Ráadásul könnyen elképzelhető, hogy a Liverpool is az életéért, pontosabban a BL-helyért fog még küzdeni az utolsó fordulóban.

Ezzel szemben a City sorsolása valamivel könnyebbnek tűnik: West Ham United (i), Arsenal (o), Chelsea (i), Burnley (i), Everton (i), Brentford (o), Bournemouth (i), Aston Villa (o), ugyanakkor a csapat sokkal nehezebb ágon van a Bajnokok Ligájában, ami szintén fontos szempont.

Az adatelemzők és a futballmodellek szinte napról napra frissítik a lehetséges esélyeket, az Opta szuperszámítógépe jelenleg 80,6%-ra teszi az Arsenal bajnoki címét a City 18,4%-val szemben. Ami egyébként az alsóházat illeti, az Opta jóslata szerint a Wolves 99,92%-os eséllyel búcsúzik majd a PL-től, ugyanerre 99,36% a Burnley esélye, vagyis ez a két csapat szinte biztosan kiesik majd a szezon végén. A további sorrend: West Ham 49,53%, Forest 26,88%, Tottenham 16,1 %, Leeds 8,09%.

És beköszöntött a Kánaán

Most már csak egy megfelelő támogatóra lett volna szükség, mert az még a francia másodosztályban sem járja, hogy egy csapat úgy próbáljon meg sikeres lenni, hogy semmit sem invesztál a keretébe.

Márpedig ha hinni lehet a Transfermarktnak, akkor a klub legutóbb 2019 júliusában fizetett labdarúgóért (Stéphane Diarra 500 ezer euróért érkezett Rennes-ből), míg az utolsó játékos, akiért pénzt kapott, az Pierre Patron kapus volt, még 2022 nyarán (őt a belga Charleroi-nak sikerült eladni 250 ezer euróért).

Ehhez képest igazi Kánaánt ígért az a bejelentés, amelyet Thierry Gomez, a klub elnöke tett: a brazil OutField sportbefektetési alap lett a kisebbségi részvényes, de a megállapodás tartalmazott egy záradékot, amely lehetővé tette a jövőbeni irányításszerzést.

„A befektetés tőkét von be az infrastruktúra korszerűsítésére és a DNCG szabályozó követelményeinek teljesítésére, tizenkét hónapos működési cash flow-t garantálva.

A Le Mans melletti döntés a klub stabilitásán alapul. Nincs adóssága, egészséges pénzáramlást tart fenn, és egy 25 ezer néző befogadására alkalmas stadiont üzemeltet.

A csapatnak két edzőközpontja is van, és elismert a tehetséggondozásáról” – írta közleményében a brazil cég.

„A körülbelül 300 ezer lakosú Le Mans városa üzleti vonzerővel és stratégiai elhelyezkedéssel rendelkezik Párizs közelében. Ezenkívül otthont ad a hagyományos 24 órás Le Mans-i versenynek, amely nemzetközi szinten is népszerűsíti a város nevét. Ez a kombináció megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a klub nemzeti és globális jelentőségű platformmá váljon.”

A projektet Georgios Frangulis, az Oakberry alapítója és vezérigazgatója támogatja. És ez még nem minden, a cégen keresztül olyan világszerte ismert sportolók érkeztek befektetőként, mint a 24-szeres Grand Slam-győztes teniszező, Novak Djokovics, a korábbi Forma–1-es pilóta, Felipe Massa és Kevin Magnussen, míg idén februárban csatlakozott Thibaut Courtois, a Real Madrid kapusa is, aki saját befektetési cégével, az NxtPlay Capitallel szállt be az OutField-projektbe.

Ez a nem mindennapi tulajdonosi gárda Európában is egyedülálló, a klubot gyakran emlegetik a „francia Wrexham” analógiájával — utalva a híres angol kiscsapatra, amelyet két színész, Ryan Reynolds és Rob McElhenney tett nemzetközileg ismertté.

Kapcsolódó cikkünk

Február 11-én sporttörténelmi pillanat részesei lehettek a Villa Park nézői: a 22. percben csereként pályára lépett James Milner, a Brighton középpályása, és a 653. Premier League-szereplésével beállította korábbi csapattársa, Gareth Barry csúcsát. A 40 éves játékos valószínűleg tovább javítja majd a rekordot a szezonban, és akkor egyeduralkodó lesz. De mit lehet tudni a korábbi válogatott labdarúgóról, aki a PL legendája lett?

James Philip Milner 1986. január 4-én született Leedsben, korán elkötelezte magát a futball mellett. Tanárai szerint egyértelműen a sportra termett fiatal volt, aki játszott a Yorkshire Schools krikettcsapatában, három egymást követő évben iskolája terepfutó bajnoka volt, és két egymást követő szezonban kerületi bajnokságot nyert 100 méteres síkfutásban. Emellett az iskola futballcsapatában is játszott, és

miután egy torna döntőjében csapata a 6–0-s győzelméből négy góllal vette ki a részét, Graeme Coulson edző felfigyelt rá.

A Leeds United akadémiájára került, ahol olyan jól teljesített, hogy bekerült a Leeds első csapatába. Mindössze 16 éves volt, hetente 70 fontot keresett, és 2002. november 10-én eljött a nagy nap: Terry Venables edző a 4–3-ra megnyert West Ham elleni mérkőzés utolsó perceiben pályára küldte Jason Wilcox helyett.

Milner ezzel a Premier League történetének második legfiatalabb játékosa lett 16 évesen és 309 naposan. Másfél hónappal később, 2002. december 26-án, 16 éves és 356 napos korában betalált a Sunderland ellen, ezzel ő lett a Premier League legfiatalabb gólszerzője. Rekordját James Vaughan, az Everton játékosa döntötte meg 2005-ben.

Cipőpucoló PL-játékos

Milner számára egy álom vált valóra, hiszen nem elég, hogy az élvonalban játszhatott, de ráadásul a kedvenc klubjában. Ugyanakkor újoncként a feladatai nem változtak. Egy 2023-as interjújában elmondta, attól, hogy néhányszor pályára léphetett, a meccs utáni kötelezettségeit el kellett végezni. Így továbbra is ő takarította ki az öltözőt a meccsek után, és ő tisztította az U18-as csapat kapitányának cipőit.

„Én már az első csapatban játszottam, de ő még mindig idősebb volt nálam”

– mesélte.

Nem sokkal később kölcsönadták az angol labdarúgás harmadosztályába. Mire a Swindon Townhoz érkezett, már 18 Premier League-mérkőzés és néhány gól volt a háta mögött. A fiatal kora ellenére már a Leeds szurkolóinak tisztelete övezte.

A korosztálybeliek többsége talán duzzogott volna, hogy a Premier League csillogását a Grimsby és a Peterborough elleni meccsekre cserélje, ő azonban extra játéklehetőségnek tekintette, hogy megmutassa, mire képes.

A harmadosztályban nyílt ki a szeme

A Swindon Townban töltött négy hét alatt hat mérkőzésen játszott és két gólt szerzett. Egykori csapattársa, Sam Parkin azt mesélte a BBC-nek, hogy egy elkötelezett és szorgalmas tinédzserre emlékszik, aki lelkesen tanult.

„James eltökélt, céltudatos és koncentrált volt a többi fiatal, Premier League-ből érkező sráchoz képest. Lenyűgözött a hozzáállásával és a teljesítményével. Mielőtt visszament Leedsbe, azt mondtam neki: »Soha többé nem akarlak itt látni, mert túl jó vagy ehhez a szinthez«” – emlékezett vissza.

Milner később azt mondta, ez az egy hónap tényleg felnyitotta a szemét, és meglátta, micsoda különbségek vannak egy élvonalbeli csapat és egy olyan amatőr vonásokkal bíró klub között, amelynek játékosai otthonról vittek magukkal élelmet a csapatbuszra.

Miután visszatért az Elland Roadra, Mark Viduka és Alan Smith mellett az első csapat állandó tagja lett. A 18. születésnapját azzal ünnepelte, hogy pályára lépett az Arsenal elleni 4–1-es FA-kupa-siker során, azonban a 2003–04-es szezon végén a Leeds kiesett, és hogy a klub anyagilag ne omoljon össze, eladta a legjobb játékosait. Az angol válogatott Smith 7 millió fontért a Manchester Unitedhez, Paul Robinson kapus 1,5 millió fontért a Tottenhamhez, míg Milner 5 millió fontért a Newcastle-hez szerződött.

Új klubja az ötödik helyen végzett a Premier League-ben, Sir Bobby Robson volt a menedzser, Shearer pedig a csapatkapitány.

Bocsánatkérés 18 év után

Bobby Robson csapatában a 2004–05-ös szezonban mindössze négy meccsen kapott lehetőséget, menesztését követően a Liverpool korábbi legendája, Graeme Souness lett az edző. „James Milnerrel nem lehet megnyerni a bajnokságot” – jelentette ki, és a középpályást kölcsönadta az Aston Villának. Milnerben hosszú éveken át tüskeként maradt meg ez a kijelentés, amelyért Souness 18 évvel később (!) kért csak bocsánatot az akkor már Bajnokok Ligája-győztes, háromszoros bajnok és kétszeres FA-kupa-győztes játékostól.

Milner kölcsönjátéka szenzációsan alakult, annyira lenyűgözte a Villa vezetőit, hogy 2006 szeptemberében 4 millió fontot ajánlottak fel a végleges leigazolásáért. A Newcastle rábólintott, a futballista Birminghambe utazott, ám a Villa Parkba érkezve megtudta, hogy anyaklubja az utolsó pillanatban visszalépett az üzlettől.

Milner keserűen csalódott, még két évet lehúzott Newcastle-ben, mire végre véglegesen a Villához szerződött.

Kapcsolódó cikkünk

Jamie Vardy, a Leicester City legendája 38 évesen Olaszországba igazolt, és egyre inkább elkapja a fonalat.

Áprilisban meglepő hírt jelentetett meg honlapján a Leicester City labdarúgócsapata, amely bejelentette, hogy a szezon végén távozik a klubikonnak számító válogatott csatár, Jamie Vardy. A támadó, aki tökéletesen megmutatta, hogyan lehet a szerencse és a szisztematikus munka ötvözetéből üstökösszerűen berobbanni, és a nyolcadosztálytól egészen a válogatottságig, az angol bajnoki aranyig, kupagyőzelmi és gólkirályi címig vinni. Azt tudni lehetett, hogy nem fejezi be még a pályafutását (ha valaki 38 évesen még 9 gólt szerez a Premier League-ben, miért is tenné?), az viszont általános meglepetést keltett, amikor az érdeklődő szaúdi és amerikai csapatokkal szemben egy olasz ajánlatot – ráadásul az újonc Cremonese felkérését – fogadta el. De úgy tűnik, nem bánta meg.

Ha valaki a kezdetektől figyelemmel kísérte Vardy pályafutását, még 25 éves korában se mondta volna meg, mekkora karriert fut be. Jó kis iparos embernek tűnt, aki a nyolcadosztályban elfocizgat pár fontért, mellette pedig dolgozgat. Így is történt, a csatár sokáig egy orvosi segédeszközöket készítő gyárban melózott, és úgy élt, ahogy apjától látta.

Nem vetette meg az italt, ha kellett bunyózott, 2007-ben például egy kocsmai verekedés után testi sértésért elítélték és hat hónapig elektronikus nyomkövetővel a lábán kellett futballoznia.

Akkor már a Stocksbridge Park Steelst erősítette, ahová szülővárosa egyik csapatától, a Sheffield Wednesdaytől igazolt. Sohasem feledte, honnan jött, és mennyire utálnia kell a helyi Unitedet, ezt később néhány emlékezetes gólörömmel a világ tudtára is adta. (Például, amikor a Leicester City 2–1-es győzelmet aratott idegenben a Sheffield United ellen, Vardy a gólját a hazai szurkolók előtt ünnepelte meg – nem lett közönségkedvenc...)

Rekordigazolás az ötödosztályból

A már említett Stocksbridge Park Steels volt az első felnőttcsapata, ahol 2006 és 2010 között szerepelt, az első három idényben a nyolcad-, majd egy szezonban a hetedosztályban. 88 bajnokin szerzett 40 találatával felkeltette más klubok figyelmét, de hiába volt próbajátékon a Crewe Alexandra, majd a Rotherham United együttesénél, maradt az amatőrök között.

2010 júniusában 15 ezer fontért leigazolta az FC Halifax Town, 2010–11-ben 33 meccsen 23-szor volt eredményes, majd a következő szezonban az első négy bajnokin háromszor talált be. Ekkor csapott le rá az ötödik ligában szereplő Fleetwood Town, és kiderült, pont egy ilyen kaliberre volt szüksége. Vardy jött, látott és győzött, 31 góllal járult hozzá csapata ligagyőzelméhez, és ahhoz, hogy története során először bejusson a profinak számító Football League legalacsonyabb lépcsőfokára.

Hősünk a negyedosztályt azonban átugrotta, mert 2012. május 18-án az akkor másodosztályú Leicester City bejelentette, hogy szerződteti. Ráadásul egymillió fontért, ami akkor rekordot jelentett: korábban még soha, egyetlen játékosért nem adtak ennyit, aki az ötödosztályban, vagy annál lejjebb szerepelt.

Gyári munkásból lett a legnagyobb

A csúcsra egyértelműen a 2015–16-os szezonban jutott fel, amikor a Nigel Pearsont váltó Claudio Ranieri által irányított Leicester csodát tett. És a csoda nem túlzás, a csapatot kiesőjelöltként tartották számon, és az aranyéremre 5000:1 arányban lehetett fogadni a bukmékereknél.

Vardy központi karakterré vált ebben a történelmi menetelésben, a szezonban 24 góllal zárt, megdöntötte Ruud van Nistelrooy rekordját azzal, hogy 11 egymást követő Premier League-mérkőzésen szerzett gólt.

Bekerült a 2016-os Európa-bajnokságra készülő angol keretbe, és az Arsenal le akarta szerződtetni. De hiába aktiválta a kivásárlási záradékot, Vardy nem ment Londonba, és Arséne Wenger helyett inkább hű maradt a Leicesterhez. Akadtak kritikusai, még a korábbi angol válogatott csatár, Michael Owen is azt állította, hogy Vardynak inkább szerencséje volt a kapu előtt, és nem egy klasszikus befejező ember.

Ehhez képest az egykori sheffieldi gyári munkás sokra vitte, a már említett Premier League mellett FA-kupát (2020–21) és Community Shieldet (2021) nyert a Leicesterrel, 2019–20-ban ő lett az angol élvonal gólkirálya, 2016-ban az Angol Sportújságírók Szövetsége az év labdarúgójának választotta, 2018-ban pedig tagja volt a vb-4. válogatottnak.

Nem rossz egy olyan embertől, aki soha egy percet sem játszott profi szinten, amíg a Leicester City nem szerződtette. „Egymillió fontért szerződtették? Mivé lett a futball? Jézus Krisztus!” – írta róla akkoriban egy szurkoló a Twitteren.

Tizenhárom évvel később a klub ugyanazon a platformon egy üzenetet tett közzé, amelyben Vardyt a City valaha volt legnagyobb játékosaként jellemezte. De mit is mondhatna egy olyan játékosra, aki 500 tétmérkőzésén 200 gólt termelt, és aki csak az angol élvonalban 342 meccsen 145 találatig és 50 asszisztig jutott?! Félelmetes statisztika, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 27 évesen debütált a Premier League-ben! Nem véletlen, hogy már akadtak olyan hírek is, amelyek szerint akár szobrot is kaphat a King Power Stadion elé – valljuk be, azért ez tényleg a legnagyobbaknak jár csak.

Ismerős mentalitás

Királyként fogadták Olaszországban is, ahol majdnem éjfélkor szállt le a gépe a milánói Linate repülőtéren, de körülbelül ötvenen elutaztak Cremonából csak azért, hogy láthassák, és megöleljék.

De a klub megadta a módját új sztárja hivatalos bemutatásának, hiszen hol máshol tarthatta volna meg a sajtótájékoztatót, mint a helyi Hegedűmúzeumban (Museo del Violino), amely leginkább vonóshangszer-gyűjteményéről és a legendás Antonio Stradivari hegedűiről ismert.

„Tudom, hogy a bennmaradásért kell majd küzdenünk”

– üzente a szurkolóknak, hozzátéve, hogy mindent meg fog tenni a siker érdekében.

„Az elején, amikor jött az ajánlat, rengeteg tényezőt figyelembe kellett vennem. Beszéltem a feleségemmel és a gyerekeinkkel, mert mégiscsak egy jelentős változás előtt álltunk. Majdnem egy órán át telefonáltam Davide Nicola edzővel, lenyűgözött a szenvedélye, a stratégiai terve, és az, hogy kifejezetten engem akart. Ez nagyon fontos volt” – mesélte. Azt mondta, neki egy nyugodt kisvárost ígértek, de az első néhány napjára ez egyáltalán nem volt igaz.

„Rengeteg szurkolót megismertem, hiszen mindenhol megállítottak. Teljesen lenyűgözött. Ami pedig a futballt illeti, azzal nem is lehetett probléma, hiszen a játéknak közös a nyelve, és a labdán keresztül lehet kommunikálni.”

Ami még megfogta az edző Nicolával, illetve a tulajdonos Giovanni Arvedivel beszélgetve, hogy a célkitűzés ugyanúgy a bennmaradás volt, mint anno Leicesterben. „És ebből a mentalitásból kiindulva végül sok mindent nyertünk Angliában” – tette hozzá.

„Fiatal koromban mindig a Serie A-t néztem – főleg Alessandro Del Pierót –, hiszen ez a világ egyik legjobb bajnoksága. Sokkal taktikusabb, több labdabirtoklásra épülő, mint az angol, de Enzo Maresca irányítása alatt játszottam, akinek ugyanilyen a stílusa, és ez sokat segített. Amikor megkeresett a Cremonese, beszéltem is vele, ő gyönyörűeket mondott a klubról, és azt tanácsolta, hogy jöjjek ide játszani.”

Hat meccs, két gól eddig

A nyáron folyamatosan próbált formában maradni, így nem volt nagy lemaradásban, szeptember 15-én, a Verona elleni idegenbeli mérkőzésen már kapott is 31 percet, hogy bemutatkozhasson.

A következő, Parma elleni meccset izomfáradtság miatt kihagyta, de a Como ellen sem cserélték be. Azóta viszont folyamatosan bízik benne a szakvezetés. Október 4-én, az Inter ellen tért vissza 32 perc erejéig, azóta pedig sorozatban négy bajnokit is végigjátszott, az Atalanta, illetve a hétvégi, Juventus elleni meccsen gólokat is szerzett, így hat mérkőzésen, 423 percet a pályán töltve már két találatnál jár.

A Cremonese pedig mindenkire rácáfolt, hiszen erős középcsapatnak tűnik eddig: lapzártánkkor 10 forduló után három győzelemmel, öt döntetlennel és két vereséggel, 14 ponttal a 9. helyen állt. Tizenegy pontra a dobogótól, és kilenc pontra a kieső helytől.

Kapcsolódó cikkünk

Bár a szezonból még csak tíz mérkőzés telt el, Mikel Arteta csapata már hatpontos előnnyel vezeti a bajnokságot, és céltudatos focit játszik, miközben minden rivális komoly problémákkal küzd.

Az Arsenal szombat délután növelte előnyét a Premier League élén, miután könnyedén, 2–0-ra legyőzte a Burnley-t a Turf Mooron. Az első félidőben lenyűgöző dominanciát mutatott a ligaelső csapat, a Burnley-nek kapura lövése sem volt az első 45 percben. Eközben az Arsenal már a 14. percben vezetést szerzett, Viktor Gyökeres centiméterekről fejelt a hálóba, miután egy szögletvariáció végén Declan Rice szögletét Gabriel visszafejelte a kapu előterébe, ahol Gyökeres érkezett.

Az Arsenal nem adott esélyt

Rice ezt követően a félidő vége előtt 10 perccel maga is feliratkozott a góllövőlistára, miután Gyökeres futtatta Leandro Trossard-t a bal oldalon, a francia kiválóan adott középre, Rice pedig szép fejessel vette be Martin Dúbravka kapuját.

A talán eddig legjobb félidejét játszó Gyökerest a szünetben Mikel Merino váltotta, és a második félidő már sokkal kontrolláltabb játékot hozott, Mikel Arteta kihasználta a lehetőséget, hogy pihentesse kulcsjátékosait az Arsenal keddi, prágai Bajnokok Ligája-mérkőzése előtt.

Ennek ellenére Ethan Nwanerinek és Christian Norgaardnak még voltak lehetőségei az Arsenal előnyének növelésére a mérkőzés végén, miközben a csapat ismét megőrizte a kapuját a kapott góltól – bár a meccs végén Marcus Edwards szabadrúgása után a kapufán csattant a labda. Az eredmény azonban végül nem változott, újabb három pont, újabb kapott gól nélküli meccs, sőt az Arsenal egyetlen kaput eltaláló lövést sem engedélyezett ellenfelének, David Raya alighanem igencsak jó úton halad afelé, hogy a szezon végén átvegye a Premier League Aranykesztyűjét.

Meglesz-e végre a bajnoki cím?

Az Arsenal az eddig 10 Premier League-mérkőzéséből nyolcat megnyert, pedig a sorsolásuk sem volt éppen könnyű – már jártak az Old Traffordon, az Anfielden és a St. James’ Parkban is, ez teszi az eddigi eredményeiket igazán értékessé. A folytatás sem lesz épp gyerekjáték: jön a Slavia elleni BL-meccs, majd a Sunderland és a Tottenham következik a bajnokságban, aztán a nagy mumus Bayern München ismét a BL-ben, és végül a Chelsea otthonában zárul az erőltetett menet.

A remek rajt fontos, de ettől a siker még nem garantált. Az elmúlt hét csapat közül, amely az első 10 Premier League-mérkőzéséből legalább nyolcat megnyert, négy nem tudta megnyerni a bajnokságot – a Liverpool 2018/2019-ben, a Chelsea 2021/2022-ben, maga az Arsenal 2022/2023-ban és Ange Postecoglou Tottenham Hotspurje 2023/2024-ben.

Arteta mindenesetre elégedett volt a hétvégén látottakkal.

„Nagyon boldog vagyok. Nehéz mérkőzésen vagyunk túl, a Burnley az elmúlt 18 hónapban csak egyszer kapott ki hazai pályán, akkor is a Liverpooltól az utolsó pillanatban. Szerintem kivételesen jól kezdtük a meccset, az első félidő volt az egyik legjobb, amit valaha játszottunk. Két gólt szereztünk, további két-három nagy helyzetet alakítottunk ki, és egyet sem engedélyeztünk ellenfelünknek.”

Gyökeres félidei cseréjével kapcsolatban hozzátette: „Szerintem ez volt az egyik legjobb meccs, amit valaha játszott nálunk. Összességében kivételesnek tartom a teljesítményét, ami az első gólhoz is hozzájárult. Le kellett cserélnünk, mert kicsit gyengének érezte magát, és van egy kisebb izomproblémája is” – árulta el a mester.

Arról, hogy az elmúlt négy meccsükön egyetlen kapura lövést sem kaptak, azt mondta: „Nos, azt hiszem, ismét a csapatszellem diadalát láttuk. Amikor az a helyzet, hogy veszítünk egy párharcot a támadózónában, és az ellenfél kontrára indul, akkor 10 játékosom sprintel vissza 80 métert. Ezzel a becsvággyal, ezzel a koncentrációval, ezzel a fegyelemmel sok meccset fogunk megnyerni, de ennél többet nem akarok erről mondani” – tette hozzá.

A meccs utáni sajtótájékoztatóján Scott Parkert, a Burnley menedzsere már nem volt ilyen óvatos, amikor az Arsenalról kérdezték. „Az Arsenal egy nagyon-nagyon jó csapat – mondta. – Egy olyan csapat, amelyben szerintem minden egyes összetevő megvan ahhoz, hogy megnyerje a bajnokságot.

A játékuk minden aspektusa elsőrangú: a védekezés, a támadás, a rögzített helyzetek. Az Arsenal egy top, top csapat.”

Érdekesség, hogy az Arsenal védekezése annyira jó eddig, hogy a szezon végén közel kerülhetnek a Chelsea álomrekordjához: a 2004/2005-ös szezonban José Mourinho csapata úgy lett bajnok, hogy mindössze 15 gólt kapott. Ezt eddig csak az Arsenal tudta megközelíteni (17 gól, 1998/1999), de a csapat ezzel együtt elvesztette a bajnoki csatát az MU ellen, a mai napig ez a legkevesebb kapott gól, amellyel nem lett bajnok egy csapat. A harmadik legjobb teljesítmény a 22 kapott gólt, ezt a Chelsea tudta hozni 2006-ban, a ManUnited 2008-ban és a Liverpool 2009-ben. Ha az Arsenal folytatja a jelenlegi produkcióját védekezésben, akkor 14,25 kapott góllal zárná a szezont, ami gyakorlatilag egyet jelentene a bajnoki címmel.

Az mindenesetre pozitív a jövőt nézve, hogy Noni Madueke, Martin Ödegaard és Gabriel Jesus visszatérése már nem sokat várat magára, és ugyanez igaz Kai Havertzre is – eközben az Arsenal kiheverte a már visszatért Bukayo Saka és Gabriel Martinelli sérülését is.

Kapcsolódó cikkünk

Az orosz példa jól bemutatja, miként reagál a nemzetközi sportközösség egy geopolitikai válságra. Oroszország 2022-ben kiesett a sport nemzetközi körforgásából, és ennek a labdarúgásban is érezhető a hatása.

2022 februárjában a FIFA és az UEFA közös döntése nyomán életbe lépett a teljes orosz nemzeti és klubfutball nemzetközi versenyektől való felfüggesztése. Ez volt az első (és rögtön a legsúlyosabb) következmény, ami az ukrajnai invázió miatt a sportdiplomácia terén érte Oroszországot.

Az oroszok próbálkozásai kevés sikerrel jártak jogi fronton. Az orosz szövetség és több egyesület is a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordult fellebbezéssel, de sikertelenül. Az orosz klubok így kénytelenek voltak megszokni az izoláltságot, a válogatott pedig lemondhatott róla, hogy vb- és Eb-selejtezőkön, illetve a Nemzetek Ligájában induljon.

A válogatott „barátkozik”

Az orosz válogatott nem került ki teljesen a nemzetközi futball vérkeringéséből. Bár a Nemzetek Ligájáról és a nagy tornákról 2022 óta automatikusan lemondhat, továbbra is játszhat barátságos mérkőzéseket, és a FIFA világranglistájáról sem törölték a Szbornaját, mivel a szervezet az említett találkozókat hivatalosan elismeri, ennek köszönhetően továbbra is gyűjthetik a pontokat.

Kapcsolódó cikkünk

2025-ben új győztest avattak a svéd labdarúgó-bajnokságban – a Mjällby AIF sikere alighanem nagyobb szenzáció, mint a Leicester City 2017-es angol bajnoki címe.

Hällevik 1500 lakosú halászfalu Svédország déli részén, a Balti-tenger partján. Jellegtelen településnek tűnik, amelyről az angol Wikipédia is csak két dolgot említ meg: hogy 1862-ben egy súlyos halászbalesetben hét heringhalász fulladt vízbe a község közelében, valamint hogy az itt székelő Mjällby AIF 2025-ben óriási meglepetésre megnyerte a svéd labdarúgó-bajnokságot.

Hällevik közigazgatásilag a közeli, nagyjából nyolcezer lakosú Sölvesborg városához tartozik, maga a fociklub pedig Mjällby településről kapta a nevét, amely közvetlenül Hällevik mellett található, és ami szintén Sölvesborg része.

A Mjällby AIF 2015-ben még komoly anyagi gondokkal küzdött, megjárta a svéd harmadosztályt, de 2017-re a helyzete stabilizálódott, és nagy lépésekben elindult felfelé.

Érdekesség, hogy a klub még az első osztályba visszatérve is félprofi üzemmódban működött tovább. A focisták munka után jártak edzésre, a vezető játékosmegfigyelőnek, valamint több stábtagnak is civil állása volt.

Kapcsolódó cikkünk

2026. június 11-én a mexikóvárosi Azték Stadionban a házigazda Mexikó és egy, még ismeretlen ellenfelének összecsapásával veszi majd kezdetét a jövő évi labdarúgó-világbajnokság. Addig azonban még sok minden történhet....

Amit jelenleg tudni lehet, az az, hogy a 48 résztvevőből 28 neve ismert (közülük három újonc), és a mezőny március 31-én válik teljessé. Az egyik debütálónál pedig megtaláljuk a magyaros vonalat is.

Az októberi selejtezők során újabb tíz válogatott harcolta ki a világbajnoki részvételt, így a 48 indulóból már több mint a fele, 28 csapat ismert. Az eddigi újonc Jordániához és Üzbegisztánhoz most csatlakozott a Zöld-foki Köztársaság is.

A FIFA abban gondolkodott, hogy kell a vérfrissítés, mert a legutóbbi négy világbajnokság 128 helyén 53 csapat osztozott, ebből tizenhárom – Anglia, Argentína, Ausztrália, Brazília, Dél-Korea, Franciaország, Japán, Mexikó, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Uruguay – úgy, hogy mind a négyen szerepelt.

Valószínűtlen szenzáció a lehetőségek országában

Az októberi játéknapok legnagyobb szenzációját a Zöld-foki Köztársaság válogatottja jelentette, amely története során először kvalifikálta magát világbajnokságra. Az 1975-ig portugál fennhatóság alá tartozó, tíz vulkanikus szigetből álló szigetcsoport válogatottja 1978. április 19-én játszotta első mérkőzését, 2013-ban kvalifikálta magát először nagy versenyre (az Afrika-kupára), most pedig Pedro Leitao Brito, alias Bubista irányításával történelmet írt.

A Tubarões Azuis (portugálul Kék Cápák) az afrikai selejtezők C csoportjában hét győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel szerezték meg az első helyet, megelőzve a sokkal esélyesebbnek tartott Kamerunt. Az utolsó, mindent eldöntő Eswatini (egykoron Szváziföld) elleni csata előtt a helyi Expresso das Ilhas arról írt, hogy egy belépő az arany értékével vetekszik, hiszen nem elég, hogy csupán 8000 fős a nemzeti stadionnak számító Estádio da Várzea, de online értékesítés híján a rendkívül nagy érdeklődés a létesítmény mellett három helyi benzinkútra és egy pékségre összpontosult, ahol hozzá lehetett jutni a jegyekhez.

Kapcsolódó cikkünk

A 2026-os labdarúgó-világbajnokság 48 csapatosra duzzasztása a selejtezők rendszerében is sok változást okozott. Melyik kontinensről milyen út vezet a világbajnokságra, és mik a nem annyira ismert részletek? Összefoglaltuk.

A 48 csapatosra duzzasztott mezőnynek köszönhetően minden kvalifikációs zóna több kijutó hellyel rendelkezik, mint legutóbb. Hogy mennyire igazságosak az arányok, arról már megoszlanak a vélemények...

A kvalifikáció

Az újítással Európa járt a legrosszabbul, ugyanis arányaiban az öreg kontinens kapta a legkevesebb pluszhelyet, az eddigi 13 helyett 16-ot.

Dél-Amerikában nem kicsit csökkent a selejtező presztízse, hiszen a tíz csapatot magában foglaló csoportból immár hatan (Argentína, Ecuador, Kolumbia, Uruguay, Brazília, Paraguay) egyenes ágon jutottak ki a tornára. Még a hetedik Bolívia is megharcolhat a részvételért, azaz az egész kontinensen csak Venezuela, Peru és Chile szomorkodik...

A mezőny felhígulása az észak-és közép-amerikai (CONCACAF), valamint az ázsiai selejtezőkön is éreztette a hatását. Előbbi zóna adja a három házigazdát, így további három automatikus helyet kapott a tornán, lehetőséget nyújtva több, szinte soha nem emlegetett országnak is a részvételre. A három selejtezőcsoportban Európához hasonlóan novemberben tetőznek a küzdelmek, de egyelőre bőven akad meglepetés: az A csoportban Suriname megelőzi Panamát, a B-ben Curacao Jamaicát, a C-ben Honduras Costa Ricát.

Ázsia nyolc automatikus és egy pótselejtezős helye sportszakmailag nehezen magyarázható, mindenesetre epedve várjuk, hogy Üzbegisztán, Jordánia és Katar kijutása után ki szerez még indulási jogot: még Irak és az Egyesült Arab Emírségek is örülhet.

A duzzasztásnak hála Óceánia is kapott egy fix helyet a vb-mezőnyben. Ez gyakorlatilag ajándék részvételt jelent Új-Zéland számára, amelyet még csak megszorongatni sem tudott senki a kis szigetek közül (Chris Woodék számára az Új-Kaledónia elleni 3:0 volt a legszorosabb selejtezős meccs...)

Afrikában az egyszerűbb, Európáéhoz hasonló új rendszerre szavaztak. A kilenc csoport kilenc győztese jut ki a vb-re, a négy legjobb csoportmásodikra pedig egy minitorna vár, amelynek győztese interkontinentális selejtezőt játszik.

Kapcsolódó cikkünk

Lisszabon |

Cristiano Ronaldo hiába villant kétszer is, a magyar labdarúgó-válogatott megérdemelt döntetlent ért el Portugáliában világbajnoki selejtezőn.

A 2:2-es döntetlen azt jelenti, hogy a hazaiak még nem jutottak ki a jövő évi vb-re.

Vezetés a 8. percben

A magyarok Marco Rossi szövetségi kapitány ígéretének megfelelően sokkal bátrabban kezdtek a világ egyik legjobb válogatottja ellen, mint amit egy hónapja Budapesten mutattak a 3:2-es vereség alkalmával, már a rivális 16-osán letámadták a labdás játékost. Sallai próbálkozását Costának kellett szögletre tolnia, Szoboszlai sarokrúgása után pedig Szalai Attila szerzett vezetést fejjel.

A gól után ugyan többet birtokolták a labdát a világsztárokkal teletűzdelt portugálok, de a szervezett magyar védelmet nem tudták átjátszani, így legfeljebb távolról próbálkoztak. Rossi védencei viszont továbbra is lendületesen megindultak előre a labdaszerzéseket követően, és vezettek ígéretesnek tűnő akciókat.

A portugálok többnyire csak körbe passzolgatták a magyar védelmet, de amint volt egy éles passz és egy jó csel, máris helyzet alakult ki, melyből Ronaldo egyenlített a játékrész derekán. A bekapott gól sem törte meg a magyarok lelkesedését, ugyanúgy bátran vezettek támadásokat, melyek végén Szoboszlainak és Vargának is volt lövőhelyzete. Közvetlenül a szünet előtt azonban Ronaldo második zicceréből is betalált, így a hazaiak vonulhattak előnnyel az öltözőbe.

CR7 a 225. válogatott meccsén a 143. góljával fordított, így tovább javította a saját világcsúcsait, ráadásul 41 vb-selejtezős találatával egyedüli rekorderré vált.

Szoboszlai slusszpoénja

Térfélcserét követően sem változott a játék képe, Portugália meddő mezőnyfölényben futballozott, a magyar csapat pedig gyors kontrákra rendezkedett be. Tóthnak kétszer kellett védenie, míg a túloldalon Costa fogta könnyedén Varga fejesét. Negyedóra elteltével a portugálok közel kerültek ahhoz, hogy eldöntsék a meccset, mert egy percen belül Dias és Fernandes is a bal kapufát találta el távoli lövésből, majd Tóth hatalmas bravúrral hárította a csereként beállt Felix közeli fejesét.

Ezt követően ismét kiszabadult a szorításból a magyar csapat, amelynek a következő tíz percben több szépen végigvitt akciója is volt, illetve egyszer Sallai a félpályáról próbálta bevenni a portugál kaput, de egy méterrel mellé ment a labda. A szélekről érkező magyar beívelések továbbra is veszélyesek voltak, Szalai például védő létére majdnem duplázott, azonban az ő fejese is a keresztlécen csattant.

Amíg Budapesten a portugáloké volt a slusszpoén, most a magyaroké, ugyanis a hosszabbításban a sokadik szélen futó akció után ezúttal a beadás is tökéletes volt, ezért Szoboszlai ziccerből egyenlítve pontot mentett a válogatottnak,

Egypontos előnyben

A magyar csapat, amely története során továbbra sem tudta felülmúlni Portugáliát, a döntetlennel megőrizte egypontos előnyét a pótselejtezőt érő második helyen, csak immár nem az örmények, hanem az írek előtt.

A magyarok legközelebb november 13-án Örményország vendégeként lépnek pályára.

Kapcsolódó cikkünk

Lisszabon |

Kedden 20.45-kor a csoportfavorit Portugália otthonában játssza második októberi vb-selejtezőjét a magyar labdarúgó-válogatott.

Féltávnál a magyar nemzeti csapat négy pontot gyűjtve csoportja második, pótselejtezőt érő helyén áll, míg a portugálok a papírformának megfelelően hibátlan mérleggel vezetik a négyest.

Portugália ünnepelhet

Ronaldóék az eddig három győzelmükből csak egyszer gáláztak (Örményország ellen), kétszer viszont nyögvelősen harcolták ki a három pontot: szeptemberben, a Puskás Arénában egy könnyelmű magyar labdavesztésnek köszönhetően a hajrában húzták be a győzelmet, három napja pedig csak egy 91. percben szerzett találattal gyűrték le a hősiesen védekező íreket. Érdekesség, hogy Ronaldo szombaton büntetőt is hibázott, csapata pedig 3,1 gólra elegendő helyzetből szerzett egy gólt, ami a játéknap legrosszabb aránya volt.

Roberto Martínez szövetségi kapitány két olyan játékosára sem számíthat a magyarok ellen, akik szombaton még játszottak, Rafael Leao és Goncalo Inácio is sérüléssel bajlódik. A portugálok motivációja adott: ha legyőzik a magyarokat, és a csoport másik meccsén Örményország nem győz, akkor Ronaldóék kijutnak a világbajnokságra.

Kapcsolódó cikkünk

A magyar labdarúgó-válogatott 2:0-ra legyőzte Örményországot a Puskás Arénában rendezett világbajnoki selejtezőn.

Kulcsfontosságú mérkőzés várt szombaton a magyar labdarúgó-válogatottra az örmények ellen. Marco Rossi legénysége a szeptemberi terminusban összesen egy pontot gyűjtött, így mondhatni győzelmi kényszerben lépett pályára. Az olasz szakember dolgát rendkívüli módon megnehezítette, hogy a Sallai–Varga Barnabás–Szoboszlai hármasból csak utóbbira számíthatott, a másik kettő eltiltását töltötte. Rossi a szeptemberi védelmen nem változtatott, a középpályán szűrőként a Schäfer–Styles párosnak szavazott bizalmat, előttük Tóth Alex bizonyíthatott.

Csatárposzton viszont meglepőt húzott a szövetségi kapitány: kilencesként nem a paksi Tóth Barnát, hanem a Puskás Akadémia támadóját, a 29 éves, egyszeres válogatott Lukács Dánielt állította be.

A B-közép nem igazán akar megbékélni az MLSZ szurkolóellenesnek tartott intézkedéseivel, így a mérkőzés első öt percében nem volt hazai szurkolás. A lapos hangolatot ekkor felváltotta a tomboló szurkolás.

A 11. percben ziccerrel indult a magyar helyzetek sora, Szoboszlai labdaszerzése után Lukács nem tudott túljárni Avagjan eszén, csak szöglet lett a helyzetből… A sarokról aztán Szoboszlai majdnem gólt lőtt, a labda veszélyesen csapódott mellé pár centivel.

Az egyértelmű magyar mezőnyfölény negyed óra elteltével megszűnt, majd a vendégeknek is volt egy erősebb fázisa.

Bár a magyar válogatott volt a kezdeményezőbb, játéka túl óvatos, tapogatózó jellegű volt. Nagyon hosszú szünet után, a 34. percben Lukácsé volt a következő helyzet, amikor éles szögből megtornáztatta az örmény kapust. A 37. percben jött a második hazai ziccer, de az őrizetlen Szoboszlai öt méterről mellé gurította Bolla beadását.

A második félidőnek Szoboszlai egyéni akciója (mellé) adta meg az alaphangot, de aztán az első félidőhöz hasonló mederben folytatódott a mérkőzés. Az örmények fókuszáltan védekeztek, de az 56. percben hibáztak: Bolla megtalálta a rést, és ziccerbe hozta a befelé mozgó Lukácsot, aki a kapusal szemben higgadt maradt és értékestette a ziccert – 1:0.

Nem mondhatni, hogy a magyar válogatott ráült volna az eredményre vagy hogy az örmények feltámadtak volna – minden ugyanúgy maradt, a következő nagy hazai lehetőség Willi Orbán fejese volt. A 70. percben eljöhetett volna a slovanista Barszegjan nagy pillanata is, de nem talált kaput. Három perccel később is Barszegjan volt a főszereplő: az örmények lekontrázták a magyar válogatottat, de túlbonyolították a góllal kecsegtető helyzetet.

A hazaiak a 83. percben megszerezhették volna a második gólt, de Nagy Zsolt fejese a kapufán végezte. Az utolsó percek többnyire eseménytelenül teltek, ami tökéletesen megfelelt Szoboszlaiéknak, és a slusszpoén is végül a hazaiaké volt: az első gólt szerző Lukács cseréje, Gruber Zsombor is higgadt tudott maradni a kapussal szemben, és kihasználta a kínálkozó ziccert, 2:0.

A magyar válogatott megszerezte első győzelmét, három forduló után négy pontja van. A csapat kedden Portugáliában folytatja vb-selejtezős szereplését.

Gólszerzők: Lukács (56.), Gruber (90+4.)

Jv.: Kavanagh (angol), 57 825 néző

Sárga lap: Haratyunjan

MAGYARORSZÁG: Tóth Bal.–Nego, Orbán, Szalai, Kerkez (90. Dárdai)–Schäfer, Styles (75. Vitális)–Bolla (75. Osváth), Tóth A. (62. Nagy Zs.) Szoboszlai–Lukács (62. Gruber)

ÖRMÉNYORSZÁG: Avagjan–Hovanniszjan, Muradjan, Haratyunjan (86. Miranjan), Pilojan–Bicsakcsjan (59. Szerobjan), Iwu (79. Muradjan), Szpercjan–Barszegjan (79. Ranos), Zelarjan (59. Sagojan), Tikinzjan

Magyarország–Örményország 2:0 (0:0)

Fontos visszatérők

Magyar oldalon ugyan kidőlt a lázas Nagy Zsolt (a Puskás Akadémia játékosa el sem utazott a csapattal Lisszabonba), de Marco Rossi így is sokkal kellemesebb helyzetben van, mint három napja, ugyanis az eltiltott Varga Barnabás–Sallai Roland páros pályára léphet. Több mint valószínű, hogy mindketten rögtön a kezdőcsapatba térnek vissza, a kérdés leginkább az, hogy Lukács Dániel mellett ki szorul még a cserepadra a szombati kezdőből.

„Portugália következik, amely sokkal magasabb szintet képvisel, mint a csoport másik három csapata, megpróbálunk úgy játszani kedden, hogy ne legyen folyamatos nyomás alatt a kapunk, és igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni abból az összecsapásból is”

– mondta a magyarok szövetségi kapitánya az örmények elleni győzelem után.

Lisszabonban a szerb Szrdjan Jovanovics fújja a sípot, a mérkőzést az M4 Sport és a Sport2 élőben közvetíti.

A pótselejtező felé

Szoboszlaiék jelen állás szerint lépéselőnyben vannak a második helyért folytatott harcban, és ezen egy esetleges lisszaboni vereség sem fog változtatni. A Football Meets Data elemzőoldal a szimulációk alapján 80 százalék esélyt ad a magyar válogatott pótselejtezős szereplésére, az íreknek tizenhármat, az örményeknek pedig csak hatot. Az elemzés odáig is eljutott, hogy a magyar válogatottnak jó esélye van kiemeltként szerepelni a pótselejtező első meccsén, azaz az elődöntőt valószínűleg hazai pályán játszhatná.

Mielőtt azonban így előresietnénk, novemberben előbb egy örmények elleni idegenbeli meccs, majd az írek elleni hazai találkozó vár a magyar válogatottra.

Érdekes

Gólszerzők: Ronaldo (22., 45+3.), ill. Szalai A. (9.), Szoboszlai (91.)
Játékvezető: Jovanovics (szerb). Sárga lap: Fernandes, Felix, ill. Styles, Lukács

PORTUGÁLIA: Costa–Semedo, Dias, Veiga, Mendes (78. Tavares)–Fernandes (62. Conceicao), Neves (62. Palhinha), Vitinha–Silva, Ronaldo (78. Ramos), Neto (62. Felix)

MAGYARORSZÁG: Tóth B.–Nego, Orbán, Szalai A., Kerkez (79. Dárdai M.)–Schäfer (38. Tóth A.), Styles (79. Vitális)–Bolla (58. Lukács), Szoboszlai, Sallai–Varga B.

Portugália–Magyarország 2:2 (2:1)

A pótselejtezők

Mivel a magyar és a szlovák szurkolók már bőszen számolgatnak, az európai pótselejtezők rendszerével a legtöbben tisztában vannak: a tizenkét csoportmásodik mellé csatlakoznak négyen a Nemzetek Ligája-helyezés alapján, a tizenhat csapat pedig négy, elődöntő–döntő rendszerű minitornán vesz részt jövő márciusban, amelynek győztesei kijutnak a vb-re. A pótselejtezős párharcok során mindig a magasabban jegyzett csapat szerepelhet hazai pályán.

Az Európán kívüli csapatok interkontinentális selejtezőket vívnak tavasszal. A két utolsó vb-helyért összesen hat válogatott száll harcba: a CONCACAF zóna két legjobb csoportmásodikja, az ázsiai pótselejtező győztese, az afrikai csoportmásodikok tornájának győztese, a dél-amerikai 7. helyezett Bolívia és az óceániai 2. Új-Kaledónia.

Az interkontinentális tornát Mexikóban rendezik. Előbb a világranglista alapján alacsonyabban jegyzett négy csapat elődöntőzik egymással, a két győztes pedig a két legmagasabban rangsorolt csapattal döntőzik.

A vb-csoportok

A világbajnokság csoportjainak sorsolását december 5-én tartják Washingtonban. A mezőny ekkor még nem lesz teljes, így a négy európai pótselejtezős és a két interkontinentális győztest automatikusan a negyedik kalapba helyezik.

A három házigazda az első kalapba került és már azt is tudni, hogy Mexikó az A, Kanada a B, az Egyesült Államok pedig a D csoportban szerepel majd. Az összes többi válogatott a novemberi FIFA-világranglista alapján kerül besorolásra az egyes kalapokba. Európa kivételével az azonos kvalifikációs zónából érkező csapatok nem szerepelhetnek ugyanabban a csoportban.

Afrikából a Zöld-foki Köztársaság is biztosította helyét a világbajnokságon, története során először. Az 593 ezer lakosú szigetország a második legkisebb népességű nemzet Izland után, amely valaha vb-re jutott. Afrikában kedd este zárult a kvalifikáció, eldőlt további három kijutó sorsa: Szenegál, Elefántcsontpart és a Dél-afrikai Köztársaság örülhetett. A szenegáliak sorozatban harmadszor vesznek részt világbajnokságon, Elefántcsontpart viszont két kihagyás, 2014 után tér vissza. Még régebb óta várt erre az élményre a dél-afrikai válogatott, amely utoljára a hazai rendezésű, 2010-es tornán vett részt.

Afrikából a négy legjobb csoportmásodiknak még maradt esélye a részvételre, Nigéria Gabonnal, Kamerun pedig a Kongói Demokratikus Köztársasággal csap össze a pótselejtező elődöntőjében. A döntő győztesére márciusban interkontinentális selejtező vár.

A biztos vb-résztvevők

Észak- és Közép-Amerika (3): Kanada, Egyesült Államok, Mexikó (házigazdák)

Dél-Amerika (6): Argentína, Ecuador, Kolumbia, Uruguay, Brazília, Paraguay

Afrika (9): Egyiptom, Szenegál, Dél-afrikai Köztársaság, Zöld-foki Köztársaság, Marokkó, Elefántcsontpart, Algéria, Tunézia, Ghána

Ázsia (8): Irán, Üzbegisztán, Dél-Korea, Jordánia, Japán, Ausztrália, Katar, Szaúd-Arábia

Óceánia (1): Új-Zéland

Európa (1): Anglia

Megj.: október 15-i állapot

A szövetség alelnöke, Paulo Santos életük meccsének nevezte az összecsapást, amely végül sima, 3–0-s győzelmet hozott. Ráadásul magyar érdekeltséggel: a Puskás Akadémia 28 éves középpályása, Laros Duarte a 69. percben állt be csereként, míg a Székesfehérváron 2012–2023 között 11 évet lehúzó, magyar állampolgársággal is rendelkező 37 éves bekk, Stopira a 86. percben lépett pályára, és ő szerezte csapata harmadik találatát.

Mário Semedo, a helyi futballszövetség elnöke egészségügyi okokból nem tudta megtekinteni a mérkőzést, ám nyilatkozatában úgy vélte, a győzelemmel a Zöld-foki Köztársaság „globális szintű futballországgá vált, ami nagyszerű lehetőségeket jelent a helyi labdarúgás és maga az ország számára is”. Hozzátette, hogy ez a példa nélküli selejtező következményekkel jár majd más ágazatokban, különösen a turizmusban.

José María Neves köztársasági elnök ennél is tovább ment, szerinte a sikerrel országa tovább építette a függetlenségét:

„Egy 1975-ben függetlenné vált országból most ismét bebizonyítjuk, hogy a lehetőségek országa vagyunk. Mert ha képesek voltunk kijutni a világbajnokságra, akkor más területeken is nyerhetünk, és megmutathatjuk a világnak, hogy nagy lélekkel rendelkező nép vagyunk.”

San Marino nagy esélye

Nagyon furcsa helyzet állhat elő az európai selejtezők végjátékában, elképzelhető ugyanis az a csoda, hogy a playoff utolsó fordulóiban a FIFA-világranglista utolsó helyezettje, a 210. helyen álló San Marino is érdekelt lesz.

A FIFA kinyitotta a kaput a kisebb csapatok előtt azzal, hogy a Nemzetek Ligája eredményeit is belekalkulálja. Mégpedig úgy, hogy a vb-selejtezők 12 csoportelsője egyből kvalifikálja magát a világbajnokságra, a második helyezettek pedig jövő márciusban pótselejtezőn küzdhetnek tovább, kiegészülve azzal a négy csapattal, amelyek a legutóbbi Nemzetek Ligája-kiírásban csoportelsők voltak, ám a mostani selejtezők első körében nem az első két hely valamelyikén végeztek. Jelen állás szerint erre Wales, Románia, Svédország és Moldova pályázna.

San Marino akkor kerül helyzetbe, ha a csoportrivális Románia megcsípi a második helyet. Mircea Lucescu csapata hat kör után ugyan csupán a harmadik, és hátránya három pont az előtte álló Bosznia-Hercegovina mögött, ám november 15-én éppen a bosnyákok otthonában lép pályára, és ledolgozhatja a hátrányát. Ha ez megtörténik, akkor az utolsó körben, éppen San Marino ellen otthon kell nagyobb győzelmet aratnia, hogy minden számolgatás nélkül csoportmásodik legyen – azaz a miniállamnak jól jön egy nagyobb vereség, mert akkor a Nemzetek Ligája-szereplés jogán a playoffban folytathatja.

Őrület – főleg egy olyan válogatottól, amely hét forduló után pont nélkül és 1–32-es gólkülönbséggel áll a kvalifikációban. Mondjuk arra vajmi kevés az esélye, hogy onnan továbblépne: a pótselejtezőben a csapatokat négy ágra osztják, áganként négy csapattal. Mindegyik ág két elődöntőből és egy döntőből áll, a finálék győztesei jutnak ki a világbajnokságra.

Két edzőt már kirúgtak

Ahogy egy hete beharangoztuk, úgy is lett: nem élte túl a feröeri blamát Ivan Hašek, a cseh válogatott szövetségi kapitánya. A 2–1-es vereség ellenére ugyan szinte biztos a csoportmásodik hely, azonban ez kevés egy ekkora égés után.

A kaotikus helyzetre jellemző, hogy a cseh szövetség jelenleg két edzőt keres. Egyet, aki a novemberi, San Marino elleni tét-, és Gibraltár elleni felkészülési meccset levezényli, majd egy olyat, akivel hosszabb építkezésbe foghat.

Előbbi beugrásra a Viktoria Plzeň közelmúltban menesztett edzője, Miroslav Koubek, az U21-esek trénere, Michal Bílek, vagy a legesélyesebbnek tartott Jindřich Trpišovský (Slavia Praha) jöhet szóba. Utána pedig minden bizonnyal külföldi szakember veszi át a válogatott irányítását – ez a kiválasztás pedig akár hónapokig is elhúzódhat.

Svédországban még nagyobb a szégyen, az a csapat, amely 2018-ban vb-7., három évvel később Eb-10. volt, őrült mélypontra került. A Nemzetek Ligájában megjárta a C divíziót (igaz, most visszajutott a B-be), a jelenlegi vb-selejtezőn pedig négy meccsből egy pontot szerzett, és teljesen utolsó a csoportjában. A szövetség a legutóbbi, Koszovó elleni hazai (!) vereség után kirúgta Jon Dahl Tomassont, ezzel lett az első kapitány, akit menesztettek az északi válogatott történetében. Az utódja Graham Potter lett.

Az 50 éves szakember az elmúlt hét évet Angliában töltötte, szeptemberben menesztették a West Ham Unitedtől, azóta várta az újabb kihívást.

„Szeretem az országot és a svéd focit. Ráadásul nagyon jó anyagi helyzetben vagyok, eljutottam arra a pontra, hogy már nem kell a pénzre figyelnem, amikor arról döntök, elvállaljak egy munkát vagy sem”

– nyilatkozta. Ráadásul Svédországban már hírnevet szerzett magának, amikor 2011 és 2018 között az Östersund csapatát irányította.

Az edzői munkát megkezdve egyből megnyerte a negyed-, 2012-ben pedig a harmadosztályt, majd 2015-ben a második helyen zárt a Superettanban, ezzel története során először felvitte az élvonalba a klubot. Ráadásul 2017-ben megnyerte a Svéd Kupát is.

Ezt kellene folytatnia, csak egy kicsit magasabb szinten.

Nagy változtatásra készül az UEFA

Az UEFA közben jelezte, hogy fontolóra veszi, hogy változtat a válogatottszünetek gyakoriságán, és – miután egyre nagyobb az aggodalom amiatt, hogy a világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezők kiszámíthatóvá és unalmassá válnak – állítólag átértékeli, hogy az európai kupasorozatok mintájára áttérjen a csoportrendszerről a svájci modellre.

Az európai szövetség ennek érdekében új munkacsoportot hozott létre, amelynek elnöke Phillipe Diallo, a Francia Labdarúgó-szövetség elnöke. Azt már Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke is elismerte, nem hinné, hogy maga az Európa-bajnokság megváltozik, de talán a selejtezők lehetnek mások.

„Nem lesz több mérkőzés, de érdekesebb lesz a formátum. Jelenleg ezen gondolkodunk”

– jelentette ki.

Ami a nemzetközi szüneteket illeti, a jelenlegi szezon úgy kezdődött, hogy szeptemberben, októberben és majd novemberben is lesznek válogatott-összecsapások. Ez a szám jövő ősszel kettőre csökken, mivel a FIFA úgy döntött, hogy a szeptemberi és októberi szüneteket egyetlen háromhetes periódussá vonja össze, így a korábbi kettő helyett négyszer játszanak majd a csapatok ezen időszakban.

De ez még tovább alakulhat, a Sky Sports emlékeztetett arra, hogy négy éve Arséne Wenger, a FIFA globális futballfejlesztési vezetője már azt javasolta, hogy a jelenlegi öt helyett egy vagy két válogatottszünet legyen. Akár úgy is, hogy egy hónapos szünettel minden vb-selejtezőt októberben játsszanak le, esetleg két részletben, októberben és márciusban.

Egy másik lehetőség, amit az UEFA fontolóra vesz, a svájci modell bevezetése, amelyet jelenleg a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában és a Konferencialigában is alkalmaznak. Az új formátumban a csapatok egyszer játszanak különböző minőségű ellenfelekkel, és csak egy bajnoki táblázat lenne.

„Mindenki változást akar, ám senki sem akarja, hogy ez megtörténjen. Az emberek azt mondják, hogy tenni kell valamit, de abban a pillanatban, hogy megpróbálsz lépni, máris ellenállásba ütközöl”

– nyilatkozta Ceferin.

Elmondta, a BL esetében is így volt, de amíg korábban, már decemberben tudni lehetett, hogy kik jutnak tovább, az előző szezonban például még a PSG és a Manchester City továbblépése sem volt biztos egészen az utolsó meccsig. „Ez a kiszámíthatatlanság teszi a focit olyan különlegessé, és nagyon elégedettek vagyunk vele” – tette hozzá.

A Sky éppen az angol válogatottal példálózott, amely ebben a században 117 selejtezőt játszott, és csak hetet veszített el. Az elmúlt 30 évben mindössze négy világbajnoki selejtezőt bukott, legutóbb 16 éve. Thomas Tuchel csapata a jelenlegi selejtezőcsoportjában még nem kapott gólt, öt mérkőzés után 100%-os mérleggel rendelkezik, és eddig egyedüli európaiként szerzett kvalifikációt.

Érdekes

CONCACAF-zóna: Egyesült Államok (házigazda), Kanada (házigazda), Mexikó (házigazda)
Afrika: Algéria, Dél-Afrika, Egyiptom, Elefántcsontpart, Ghána, Marokkó, Szenegál, Tunézia, Zöld-foki Köztársaság (újonc)
Ázsia: Ausztrália, Dél-Korea, Irán, Japán, Jordánia (újonc), Katar, Szaúd-Arábia, Üzbegisztán (újonc)
Dél-Amerika: Argentína, Brazília, Ecuador, Kolumbia, Paraguay, Uruguay
Európa: Anglia
Óceánia: Új-Zéland

Az eddigi biztos vb-résztvevők

Kapcsolódó cikkünk

Anglia labdarúgó-válogatottja az első európai vb-résztvevő, befejeződött az afrikai kvalifikáció, és Ázsiából is újabb kijutókat ismerhettünk meg. Körképünk.

Kedd este Portugália elszalasztotta az esélyt az ünneplésre, Anglia viszont bebiztosította vb-részvételét, első európai csapatként. Thomas Tuchel legénysége sima, 5:0-s győzelmet aratott Lettországban, amivel behozhatatlan előnyre tett szert csoportja élén. Az angolok egyelőre százszázalékosak, és még gólt sem kaptak.

Dél-Afrika visszatér

Afrikában már korábban eldőlt, hogy Egyiptom, a Zöld-foki Köztársaság, Marokkó, Algéria, Tunézia és Ghána kijut a vb-re, az utolsó játéknapon pedig a fennmaradó három hely is elkelt: Szenegál, Elefántcsontpart és a Dél-afrikai Köztársaság örülhetett. A szenegáliak sorozatban harmadszor vesznek részt világbajnokságon, Elefántcsontpart viszont két kihagyás, 2014 után tér vissza. Még régebb óta várt erre az élményre a dél-afrikai válogatott, amely utoljára a hazai rendezésű, 2010-es tornán vett részt.

Afrikából a négy legjobb csoportmásodiknak még maradt esélye a részvételre, Nigéria Gabonnal, Kamerun pedig a Kongói Demokratikus Köztársasággal csap össze a pótselejtező elődöntőjében. A döntő győztesére márciusban interkontinentális selejtező vár.

Kapcsolódó cikkünk

A 2026-os labdarúgó-világbajnokság 48 csapatosra duzzasztása a selejtezők rendszerében is sok változást okozott. Melyik kontinensről milyen út vezet a világbajnokságra, és mik a nem annyira ismert részletek? Összefoglaltuk.

A 48 csapatosra duzzasztott mezőnynek köszönhetően minden kvalifikációs zóna több kijutó hellyel rendelkezik, mint legutóbb. Hogy mennyire igazságosak az arányok, arról már megoszlanak a vélemények...

A kvalifikáció

Az újítással Európa járt a legrosszabbul, ugyanis arányaiban az öreg kontinens kapta a legkevesebb pluszhelyet, az eddigi 13 helyett 16-ot.

Dél-Amerikában nem kicsit csökkent a selejtező presztízse, hiszen a tíz csapatot magában foglaló csoportból immár hatan (Argentína, Ecuador, Kolumbia, Uruguay, Brazília, Paraguay) egyenes ágon jutottak ki a tornára. Még a hetedik Bolívia is megharcolhat a részvételért, azaz az egész kontinensen csak Venezuela, Peru és Chile szomorkodik...

A mezőny felhígulása az észak-és közép-amerikai (CONCACAF), valamint az ázsiai selejtezőkön is éreztette a hatását. Előbbi zóna adja a három házigazdát, így további három automatikus helyet kapott a tornán, lehetőséget nyújtva több, szinte soha nem emlegetett országnak is a részvételre. A három selejtezőcsoportban Európához hasonlóan novemberben tetőznek a küzdelmek, de egyelőre bőven akad meglepetés: az A csoportban Suriname megelőzi Panamát, a B-ben Curacao Jamaicát, a C-ben Honduras Costa Ricát.

Ázsia nyolc automatikus és egy pótselejtezős helye sportszakmailag nehezen magyarázható, mindenesetre epedve várjuk, hogy Üzbegisztán, Jordánia és Katar kijutása után ki szerez még indulási jogot: még Irak és az Egyesült Arab Emírségek is örülhet.

A duzzasztásnak hála Óceánia is kapott egy fix helyet a vb-mezőnyben. Ez gyakorlatilag ajándék részvételt jelent Új-Zéland számára, amelyet még csak megszorongatni sem tudott senki a kis szigetek közül (Chris Woodék számára az Új-Kaledónia elleni 3:0 volt a legszorosabb selejtezős meccs...)

Afrikában az egyszerűbb, Európáéhoz hasonló új rendszerre szavaztak. A kilenc csoport kilenc győztese jut ki a vb-re, a négy legjobb csoportmásodikra pedig egy minitorna vár, amelynek győztese interkontinentális selejtezőt játszik.

Kapcsolódó cikkünk

Lisszabon |

Cristiano Ronaldo hiába villant kétszer is, a magyar labdarúgó-válogatott megérdemelt döntetlent ért el Portugáliában világbajnoki selejtezőn.

A 2:2-es döntetlen azt jelenti, hogy a hazaiak még nem jutottak ki a jövő évi vb-re.

Vezetés a 8. percben

A magyarok Marco Rossi szövetségi kapitány ígéretének megfelelően sokkal bátrabban kezdtek a világ egyik legjobb válogatottja ellen, mint amit egy hónapja Budapesten mutattak a 3:2-es vereség alkalmával, már a rivális 16-osán letámadták a labdás játékost. Sallai próbálkozását Costának kellett szögletre tolnia, Szoboszlai sarokrúgása után pedig Szalai Attila szerzett vezetést fejjel.

A gól után ugyan többet birtokolták a labdát a világsztárokkal teletűzdelt portugálok, de a szervezett magyar védelmet nem tudták átjátszani, így legfeljebb távolról próbálkoztak. Rossi védencei viszont továbbra is lendületesen megindultak előre a labdaszerzéseket követően, és vezettek ígéretesnek tűnő akciókat.

A portugálok többnyire csak körbe passzolgatták a magyar védelmet, de amint volt egy éles passz és egy jó csel, máris helyzet alakult ki, melyből Ronaldo egyenlített a játékrész derekán. A bekapott gól sem törte meg a magyarok lelkesedését, ugyanúgy bátran vezettek támadásokat, melyek végén Szoboszlainak és Vargának is volt lövőhelyzete. Közvetlenül a szünet előtt azonban Ronaldo második zicceréből is betalált, így a hazaiak vonulhattak előnnyel az öltözőbe.

CR7 a 225. válogatott meccsén a 143. góljával fordított, így tovább javította a saját világcsúcsait, ráadásul 41 vb-selejtezős találatával egyedüli rekorderré vált.

Szoboszlai slusszpoénja

Térfélcserét követően sem változott a játék képe, Portugália meddő mezőnyfölényben futballozott, a magyar csapat pedig gyors kontrákra rendezkedett be. Tóthnak kétszer kellett védenie, míg a túloldalon Costa fogta könnyedén Varga fejesét. Negyedóra elteltével a portugálok közel kerültek ahhoz, hogy eldöntsék a meccset, mert egy percen belül Dias és Fernandes is a bal kapufát találta el távoli lövésből, majd Tóth hatalmas bravúrral hárította a csereként beállt Felix közeli fejesét.

Ezt követően ismét kiszabadult a szorításból a magyar csapat, amelynek a következő tíz percben több szépen végigvitt akciója is volt, illetve egyszer Sallai a félpályáról próbálta bevenni a portugál kaput, de egy méterrel mellé ment a labda. A szélekről érkező magyar beívelések továbbra is veszélyesek voltak, Szalai például védő létére majdnem duplázott, azonban az ő fejese is a keresztlécen csattant.

Amíg Budapesten a portugáloké volt a slusszpoén, most a magyaroké, ugyanis a hosszabbításban a sokadik szélen futó akció után ezúttal a beadás is tökéletes volt, ezért Szoboszlai ziccerből egyenlítve pontot mentett a válogatottnak,

Egypontos előnyben

A magyar csapat, amely története során továbbra sem tudta felülmúlni Portugáliát, a döntetlennel megőrizte egypontos előnyét a pótselejtezőt érő második helyen, csak immár nem az örmények, hanem az írek előtt.

A magyarok legközelebb november 13-án Örményország vendégeként lépnek pályára.

Kapcsolódó cikkünk

Lisszabon |

Kedden 20.45-kor a csoportfavorit Portugália otthonában játssza második októberi vb-selejtezőjét a magyar labdarúgó-válogatott.

Féltávnál a magyar nemzeti csapat négy pontot gyűjtve csoportja második, pótselejtezőt érő helyén áll, míg a portugálok a papírformának megfelelően hibátlan mérleggel vezetik a négyest.

Portugália ünnepelhet

Ronaldóék az eddig három győzelmükből csak egyszer gáláztak (Örményország ellen), kétszer viszont nyögvelősen harcolták ki a három pontot: szeptemberben, a Puskás Arénában egy könnyelmű magyar labdavesztésnek köszönhetően a hajrában húzták be a győzelmet, három napja pedig csak egy 91. percben szerzett találattal gyűrték le a hősiesen védekező íreket. Érdekesség, hogy Ronaldo szombaton büntetőt is hibázott, csapata pedig 3,1 gólra elegendő helyzetből szerzett egy gólt, ami a játéknap legrosszabb aránya volt.

Roberto Martínez szövetségi kapitány két olyan játékosára sem számíthat a magyarok ellen, akik szombaton még játszottak, Rafael Leao és Goncalo Inácio is sérüléssel bajlódik. A portugálok motivációja adott: ha legyőzik a magyarokat, és a csoport másik meccsén Örményország nem győz, akkor Ronaldóék kijutnak a világbajnokságra.

Kapcsolódó cikkünk