Sajátos hurkot írt le az utóbbi húsz évben a szlovák-magyar kapcsolatok dinamikája. Robert Fico az első kormányában katasztrofálisan rosszul kezdett, majd lassan javulni kezdtek a kapcsolatok, most pedig ismét valós veszély, hogy előkerül a magyar kártya. Magyar Péter és Robert Fico első miniszterelnöki beszélgetése – majd a következő napokban érkező szlovák reakciók – azt jelzik, hogy Pozsonynak nem áll különösebben érdekében engedményeket tennie az új magyar kormány felé. Ez nagy váltást jelenthet az államközi kapcsolatokban, főleg annak fényében, hogy fél éve még a nagy, európai ügyek mentén való szlovák-magyar megbékélést hirdették a határ mindkét oldalán.Fico korbácsaRobert Fico első, 2006-os kormányralépése nagy törést okozott szlovák-magyar szinten. Míg az akkor még egységes, Bugár Béla-vezette MKP szerepet vállalt a Dzurinda-kormányban, a következő kabinetből kiszorult – ráadásul Fico Ján Slotával és Vladimír Mečiarral közösen lépett kormányra, ami előrejelezte, hogy a mečiari időkhöz hasonlóan a magyarok nem sok jót várhatnak az új miniszterelnöktől.A fejlemények aztán a legrosszabb forgatókönyveket is alulmúlták. 2006-ban egy nyitrai parkban máig tisztázatlan körülmények között megverték Malina Hedviget, de az újonnan megalakult kormány a felelősök kinyomozása helyett a diáklányt vádolta meg az esemény kitalálásával és magyar titkosszolgálati szálat sejtetett az események mögött.A szlovák nacionalizmus demonstrációja később csak fokozódott: a szlovák parlament 2007-ben határozatban erősítette meg az (akkor csak történelmi dokumentumnak hitt) Beneš-dekrétumokat, egy évvel később pedig a rendőrök demonstratívan végiverték a szlovák első fociligába feljutó DAC drukkereit Dunaszerdahelyen. 2009-ben egy különösen szigorú nyelvtörvényt fogadott el a parlament, miközben a hatóságok felrúgva a diplomáciai szokásjogot nem engedték át a határon Sólyom László államfőt, majd a parlament egy rögtönzött ülésen a magyarországi fejleményekre reagálva a kettős állampolgárság felvételét is megtiltotta. Az aktív szlovák nacionalista lépéseket a magyar közösség azóta is sérelmezi.Óvatos méregetésMiután Magyarországon 2010-ben Orbán Viktor került a miniszterelnöki székbe, akár arra is lehetett volna számítani, hogy a két ország közti diplomáciai kapcsolatok rövid és hosszú távon is még tovább romlanak. Ehhez képest kezdetben nagyon lassú és óvatos közeledés kezdődött meg a két ország között.A kezdeti ellenségeskedés felszámolásában sokat segített, hogy 2010-ben megbukott Robert Fico és Szlovákiába ismét kormányra került a szlovák-magyar Híd (bár a Fidesz nem ismerte el tárgyalópartnerként Bugár Béla új pártját), majd 2012-ben Robert Fico az SNS és a HZDS nélkül, önerőből tudott kormányt alakítani.A 2010-es évek első felének Fico-kormánya az elődeihez hasonlóan hajthatatlannak bizonyult a nemzetiségi követelések teljesítése ügyében, viszont tartózkodott a teljesen nyílt provokációktól, egyben a nemzetközi színtéren nehezen kimagyarázható atrocitásokkal is felhagyott.Miután 2014-ben Orbán Viktor ismét megnyerte a parlamenti választást, a külső szemlélők sokkal tudatosabb váltást láthattak a magyar külpolitikában: a hagyományos diplomaták helyett Szijjártó Péter vette át a külügyminisztérium vezetését és ettől az időszaktól kezdve hangsúlyosan háttérbe szorultak a szimbolikus, magyar kisebbséget érintő témák a gazdasági és nemzetközi együttműködés javára.Szlovákia és Magyarország a kisebbségpolitikai témákat ettől az időszaktól kezdve kevésbé feszegette, a külpolitikában pedig jól megértette magát. A két ország közösen lépett fel az illegális bevándorlás ellen és ellenezték az Európai Unió további központosítását. Ezzel pedig egyre hangsúlyosabbá vált a szlovák-magyar régiós szövetség.Közutak, fejlesztésekAz új magyar külpolitikai paradigma középpontjába az egységes, gazdaságilag is erős és központosított Kárpát-medence képe került. Mivel ez az elképzelés mellőzte a szimbolikusabb kiállást és az elhanyagolt határ menti régiók számára is előnyökkel járt, ezért a szlovák fél sem különösebben akadályozta a magyar lépéseket. Megsokszorozódott a határon túlra kiáramló gazdasági támogatások nagysága, fejlődni kezdtek a határ menti régiók.Ahogy Szijjártó Péter 2025-ben kiemelte, az év végére megduplázva az eredeti átlépési pontok nagyságát már negyven átkelőhelyen lehetett átjutni a szlovák-magyar határon. „Ez jó mindenkinek, jó a magyaroknak, jó a szlovákoknak (…) jó a két gazdaságnak” – fejtette ki a külügyminiszter.A két állam harmonikus, gazdasági alapokra helyezett kapcsolata megmutatkozott a magyar kormányközeli vállalkozók fokozott jelenlétében több infrastrukturális beruházásban, a fociakadémiák feltűnésében, vagy az ingatlanvásárlási ügyletekben. A legutóbbi értesülések alapján gazdasági alapon került volna sor a bősi vízerőmű rendezésére, de a magyar fél érdeklődött az Ipoly felső folyásán épülő erőmű kihasználása felől is.Nemzetközi szempontból szintén egyre szorosabbá vált a szlovák-magyar viszony. A hagyományos témákon túl az orosz-ukrán háború kapcsán Fico és Orbán ugyanazokat a nézeteket vallotta az oroszok elleni embargó haszontalanságát és az orosz energiahordozók uniós piacra engedését illetően. A Kaczinsky-kormány bukását és Robert Fico visszatérését követően pedig a két ország szövetségesi viszonya tovább erősödött.Útszélen hagyott magyarokA gazdasági és európai harmónia közepette azonban a magyar kisebbséget érintő problémák és jogállás terén semmilyen előrelépés nem történt. Idő kérdése volt, melyik akna robban majd a szlovák-magyar viszonyban: a kultúra alulfinanszírozottsága, az oktatásügyi reform, vagy a nyelvi szabályozások SNS által szorgalmazott szigorítása is erős jelölteknek bizonyultak.Végül a Beneš-dekrétumok büntethetővé tétele mutatott rá arra, hogy a Fico-kormány ugyan megbízható partnere az Orbán Viktor-vezette Magyarországnak, de a kisebbségpolitikát tekintve ugyanazt gondolja, mint évtizedekkel korábban. Magyar Péter a választási kampányban kihasználta a helyzetet és központi témává emelte a dekrétumok kérdését – Orbán nemzetpolitikai tehetetlenségének emlegetésével együtt.Az új magyar miniszterelnök tehát ebben a helyzetben kénytelen manőverezni: Szlovákiát és Magyarországot több gazdasági szál is összeköti, a két állam azonos nézeteket képvisel néhány európai jelentőségű kérdésben. Ezzel együtt azonban a kisebbségekkel kapcsolatos alapvető kérdések rendezetlenek – a Fico-kormány pedig nyíltan ellenséges, ha ezek a témák egyáltalán szóba kerülnek. Kapcsolódó cikkünk Nyitra | Kollektív bűn, kollektív jogok, különböző szempontok címmel zajlott beszélgetés a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán. Az április 21-i eseményen Fiala-Butora János jogász és Martin Hanus, a Postoj portál főszerkesztője vett részt. A mintegy két órán át tartó, szlovák nyelven zajló beszélgetést és vitát Voda Zsófia, a mi/y: paralelné bubliny//párhuzamos buborékok projekt vezetője moderálta. Számos téma felmerült mind a két szakember, mind a közönség részről a Nyitrai Magyar Szakkollégium égisze alatt zajló eseményen. Az alábbiakban azokat a gondolatmeneteket „szemléztük", amelyek kifejezetten az ún. lex Benešre, valamint a földelkobzások problematikájára, részben pedig a magyar-szlovák együttélésre vonatkoztak.A PS ellen irányult, nagyobb „baj” lett belőleMartin Hanus némileg szkeptikus afelől, hogy valójában mennyire jók a magyar–szlovák viszonyok az utóbbi másfél évtizedben. Szerinte inkább „szélcsendről”, vagy csak a jó viszony illúziójáról beszélhetünk. Ezt annak a számlájára írta, hogy a korábbi „mérgező” kapcsolatokat ugyan felváltotta Robert Fico és Orbán Viktor partnersége, amelynek keretében azonban például a Brüsszellel, Moszkvával kapcsolatos ügyeket menedzselte a két politikus.Hanus később beszélt arról is, hogy a Btk.-módosítás „nem korbácsolta fel az érzelmeket” a szlovákok között: a Smer, az SNS vagy a Republika szavazói sem fogták fel azt úgy, mint valami „csatakiáltást”. Emellett Fico az elmúlt 15 évben megváltoztatta azt a módot, ahogyan a szlovákok a magyarokra tekintenek, mégha nem is volt ez fő célja. A fiatal kollégái között emellett azt látta, hogy nem is értették a dekrétumok problematikáját, nem fűződtek hozzájuk érzelmeik, mint amilyenek 20 éve még megvoltak a szlovákokban.Őt magát egyébként teljesen meglepetésként érték a Beneš-dekrétumokon alapuló földelkobzások. Először csak azt hitte, afféle „kuriozitásokról” van szó. Végül a Progresszív Szlovákia irányította rá a figyelmét a Komáromban elfogadott frakcióhatározattal. Az újságíró szerint senki, még a szlovák kormány sem veheti védelmébe az elkobzásokat, mert mindenki számára világos, hogy „seftelések” történnek a földekkel a joghézagoknak köszönhetően. „Lényegében véve jószándékkal viszonylag gyorsan meg lehetne akadályozni, hogy ez többé egyáltalán ne történjen meg” – fogalmazott.Ezen felül a lex Benešt a szabad véleménynyilvánítás akadályának látja. Politikailag pedig szerinte arról van szó, hogy Ficoék „vadászösztöne” felébredt a PS ellen. A Btk. módosításával azonban új problémát hozott létre.Fiala-Butora János ezzel kapcsolatban arról beszélt: a lex Beneš problémája főleg abban áll, hogy nem tudjuk, pontosan mit tilt – holott ezt nagyon fontos volna tudni, különösen a büntetőtörvények esetében. Később beszélt arról, hogy a hármójuk által januárban megtett önfeljelentés is azért bukott be, mert a rendőrség nem tudott mit kezdeni a Btk. adott szakaszával. A megoldást kutatvaFiala-Butora szerint amíg a földelkobzásokról csak a jogvédők beszéltek, addig a kormány tabuvá tudta tenni a témát. A PS tavaly év végi akciójáról pedig hasonlót gondol, mint Hanus: Ficoék azt hitték, hogy ez jó helyzet a liberális pártra való rátámadásra, valamint (később) a témáról zajló vita elfojtására. Ugyanakkor a kormány alábecsülte a reakciókat, s nem érte el a célját.A jogász mindenesetre úgy látja, hogy ha az adott Btk.-szakaszt el is vetik, attól az elkobzások tovább folynak majd, s nem oldódik meg a dekrétumok történeti problémája sem – amit Fiala-Butora szerint a PS sem akar kezelni, de valamilyen formában erre rá fog kényszerülni. Úgy gondolja, nem lehet visszatérni a vitákban a 2018-tól érvényes állapot elé.Beszélt arról is, hogy amikor a Szlovák Tudományos Akadémián korábban felmerültek a dekrétumok kérdései, a szlovák kollégái mindig azt látták bele ebbe, hogy a felvetőnek van valami „indoka” erre, ami végső soron Szlovákia területi integritását vonja kétségbe. A magyarok számára a dekrétumok viszont a nagyszüleikre vonatkoznak, akiket erőszakkal kitelepítettek otthonaikból. Így a viták egymástól nagyon távol zajlanak Fiala-Butora szerint, amelyeknek ráadásul számos rétege (például alapvető különbség van a jogi és történeti szintek között), aspektusai vannak. Mindazonáltal úgy látja, ha az elkobzásokat alapos módon akarják leállítani, akkor a történeti dokumentumokkal is foglalkozni kell, s megmagyarázni, mit és miért koboztak el, s mi nem kerül konfiskálásra a jövőben. Szerinte ezzel alighanem még egy PS-kormány sem akar majd szembenézni.Hanus ezzel kapcsolatban beszélt arról is, hogy ő kritikus volt a PS-frakció komáromi határozatával, ugyanis abból hiányzott a kontextus – majd utalt a jogfosztottság éveit megelőző történeti szlovák–magyar viszony problematikájára a 19. századdal bezárólag. Szerinte hasonló deklarációt kéne tető alá hozni szlovák–magyar viszonylatban, mint amit Václav Havel cseh és Helmut Kohl német elnök aláírt 1997-ben. Később hozzáfűzte: persze nagyon más helyzetet eredményez az, hogy a németek már nincsenek jelen az egykori Csehszlovákia területén, míg a magyarok igen. A problémát így valóban nem egy deklarációval, hanem azzal lehet megoldani, hogy az állam megváltoztatja a kisebbségekkel szembeni viszonyát, bővíti a jogaikat.
Nyitra | Kollektív bűn, kollektív jogok, különböző szempontok címmel zajlott beszélgetés a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán. Az április 21-i eseményen Fiala-Butora János jogász és Martin Hanus, a Postoj portál főszerkesztője vett részt. A mintegy két órán át tartó, szlovák nyelven zajló beszélgetést és vitát Voda Zsófia, a mi/y: paralelné bubliny//párhuzamos buborékok projekt vezetője moderálta. Számos téma felmerült mind a két szakember, mind a közönség részről a Nyitrai Magyar Szakkollégium égisze alatt zajló eseményen. Az alábbiakban azokat a gondolatmeneteket „szemléztük", amelyek kifejezetten az ún. lex Benešre, valamint a földelkobzások problematikájára, részben pedig a magyar-szlovák együttélésre vonatkoztak.A PS ellen irányult, nagyobb „baj” lett belőleMartin Hanus némileg szkeptikus afelől, hogy valójában mennyire jók a magyar–szlovák viszonyok az utóbbi másfél évtizedben. Szerinte inkább „szélcsendről”, vagy csak a jó viszony illúziójáról beszélhetünk. Ezt annak a számlájára írta, hogy a korábbi „mérgező” kapcsolatokat ugyan felváltotta Robert Fico és Orbán Viktor partnersége, amelynek keretében azonban például a Brüsszellel, Moszkvával kapcsolatos ügyeket menedzselte a két politikus.Hanus később beszélt arról is, hogy a Btk.-módosítás „nem korbácsolta fel az érzelmeket” a szlovákok között: a Smer, az SNS vagy a Republika szavazói sem fogták fel azt úgy, mint valami „csatakiáltást”. Emellett Fico az elmúlt 15 évben megváltoztatta azt a módot, ahogyan a szlovákok a magyarokra tekintenek, mégha nem is volt ez fő célja. A fiatal kollégái között emellett azt látta, hogy nem is értették a dekrétumok problematikáját, nem fűződtek hozzájuk érzelmeik, mint amilyenek 20 éve még megvoltak a szlovákokban.Őt magát egyébként teljesen meglepetésként érték a Beneš-dekrétumokon alapuló földelkobzások. Először csak azt hitte, afféle „kuriozitásokról” van szó. Végül a Progresszív Szlovákia irányította rá a figyelmét a Komáromban elfogadott frakcióhatározattal. Az újságíró szerint senki, még a szlovák kormány sem veheti védelmébe az elkobzásokat, mert mindenki számára világos, hogy „seftelések” történnek a földekkel a joghézagoknak köszönhetően. „Lényegében véve jószándékkal viszonylag gyorsan meg lehetne akadályozni, hogy ez többé egyáltalán ne történjen meg” – fogalmazott.Ezen felül a lex Benešt a szabad véleménynyilvánítás akadályának látja. Politikailag pedig szerinte arról van szó, hogy Ficoék „vadászösztöne” felébredt a PS ellen. A Btk. módosításával azonban új problémát hozott létre.Fiala-Butora János ezzel kapcsolatban arról beszélt: a lex Beneš problémája főleg abban áll, hogy nem tudjuk, pontosan mit tilt – holott ezt nagyon fontos volna tudni, különösen a büntetőtörvények esetében. Később beszélt arról, hogy a hármójuk által januárban megtett önfeljelentés is azért bukott be, mert a rendőrség nem tudott mit kezdeni a Btk. adott szakaszával. A megoldást kutatvaFiala-Butora szerint amíg a földelkobzásokról csak a jogvédők beszéltek, addig a kormány tabuvá tudta tenni a témát. A PS tavaly év végi akciójáról pedig hasonlót gondol, mint Hanus: Ficoék azt hitték, hogy ez jó helyzet a liberális pártra való rátámadásra, valamint (később) a témáról zajló vita elfojtására. Ugyanakkor a kormány alábecsülte a reakciókat, s nem érte el a célját.A jogász mindenesetre úgy látja, hogy ha az adott Btk.-szakaszt el is vetik, attól az elkobzások tovább folynak majd, s nem oldódik meg a dekrétumok történeti problémája sem – amit Fiala-Butora szerint a PS sem akar kezelni, de valamilyen formában erre rá fog kényszerülni. Úgy gondolja, nem lehet visszatérni a vitákban a 2018-tól érvényes állapot elé.Beszélt arról is, hogy amikor a Szlovák Tudományos Akadémián korábban felmerültek a dekrétumok kérdései, a szlovák kollégái mindig azt látták bele ebbe, hogy a felvetőnek van valami „indoka” erre, ami végső soron Szlovákia területi integritását vonja kétségbe. A magyarok számára a dekrétumok viszont a nagyszüleikre vonatkoznak, akiket erőszakkal kitelepítettek otthonaikból. Így a viták egymástól nagyon távol zajlanak Fiala-Butora szerint, amelyeknek ráadásul számos rétege (például alapvető különbség van a jogi és történeti szintek között), aspektusai vannak. Mindazonáltal úgy látja, ha az elkobzásokat alapos módon akarják leállítani, akkor a történeti dokumentumokkal is foglalkozni kell, s megmagyarázni, mit és miért koboztak el, s mi nem kerül konfiskálásra a jövőben. Szerinte ezzel alighanem még egy PS-kormány sem akar majd szembenézni.Hanus ezzel kapcsolatban beszélt arról is, hogy ő kritikus volt a PS-frakció komáromi határozatával, ugyanis abból hiányzott a kontextus – majd utalt a jogfosztottság éveit megelőző történeti szlovák–magyar viszony problematikájára a 19. századdal bezárólag. Szerinte hasonló deklarációt kéne tető alá hozni szlovák–magyar viszonylatban, mint amit Václav Havel cseh és Helmut Kohl német elnök aláírt 1997-ben. Később hozzáfűzte: persze nagyon más helyzetet eredményez az, hogy a németek már nincsenek jelen az egykori Csehszlovákia területén, míg a magyarok igen. A problémát így valóban nem egy deklarációval, hanem azzal lehet megoldani, hogy az állam megváltoztatja a kisebbségekkel szembeni viszonyát, bővíti a jogaikat.